Fotók és tárolás

Tartsd őket hűvös, száraz helyen, a lakás lakott részében, lehetőleg fektetve és közvetlen napfénytől védve. A padlás, a pince, a garázs és a fészer a legrosszabb helyek. A meleg törékennyé teszi a papírt és a ragasztót, a nedvesség pedig vonzza a penészt és a kártevőket.

Ami segít:

• egy szekrény belső fal mellett, ne a fűtőtest mellett vagy külső falnál
• szobahőmérséklet vagy annál kicsit hűvösebb
• nagyjából 30 és 50 százalék közötti páratartalom
• a vastag, nehéz albumokat fektetve tárold
• egy megfelelő méretű doboz a por és a fény ellen

A hőmérséklet és a páratartalom nagy ingadozása több kárt okoz, mint egy olyan hely, amely nem ideális, de stabil marad.

Olvasd el ezt is: Scrapbookok tárolása: hely, hőmérséklet és páratartalom

A polipropilén (PP), a poliészter (PET, más néven Mylar) és a polietilén (PE) biztonságos. A PVC-t kerüld: idővel olyan anyagokat bocsát ki, amelyektől a fotók elszíneződnek és összeragadnak. A PVC-t gyakran felismered az erős műanyagszagról és a puha, kissé ragacsos tapintásról. Ha nincs feltüntetve, milyen műanyagból készült egy tasak, ne feltételezd, hogy biztonságos.

Figyelj a nedvességre is. Nedves helyiségben a fotók bármilyen műanyaghoz hozzáragadhatnak. Ezért csak szárazon tedd a fotókat tasakba, és soha ne tárold őket bekötött műanyag zacskóban. Abban bent marad a nedvesség, és a kép gyorsabban romlik.

Olvasd el ezt is: Lapvédő fóliák: melyik műanyag biztonságos a fotóidnak

Használj fotósarkokat. Így nem kerül ragasztó a fotóra, és bármikor kiveheted az albumból. Savmentes papírból vagy biztonságos műanyagból, például polipropilénből készült sarkokat válassz.

Ha mégis ragasztanál, savmentes, fotóbiztos ragasztót használj. Ezt csak olyan nyomatoknál tedd, amelyek digitálisan vagy negatívként is megvannak. Az egyedi régi fotókat inkább soha ne ragaszd be.

Kerüld:

• a sima ragasztószalagot és a „fotóbiztos” jelölés nélküli kétoldalú ragasztószalagot
• a tűzőkapcsokat, gemkapcsokat és befőttes gumikat
• a háztartási ragasztót és a gumicementet

A ragasztószalag elszíneződik, és eltávolításkor a képréteget is magával húzhatja.

Olvasd el ezt is: Milyen ragasztót használj fotókhoz, papírhoz és díszítéshez

A savmentes azt jelenti, hogy a papír vagy karton gyártáskor 7-es vagy annál magasabb pH-jú, vagyis semleges vagy enyhén lúgos. A savas papír megsárgul, törékennyé válik, és a savat átadhatja a hozzá érő fotóknak.

A savmentes csak a papír gyártásának pillanatáról mond valamit. A lignintartalmú papír az évek során mégis savassá válhat. Ezért a jó albumokon és papírokon gyakran a „ligninmentes” vagy „pufferolt” jelölés is szerepel.

Mindennél, ami közvetlenül a fotóhoz ér, például albumlapoknál, tasakoknál és sarkoknál, a savmentesség a minimum. A fotóktól távolabbi díszítéseknél kevésbé szigorú a szabály, bár a sav szétterjedhet egy oldalon.

Olvasd el ezt is: Savmentes és ligninmentes papír: mit jelent, és mikor számít?

Igen, főleg a régebbiek. Az öntapadós albumok – amelyeket gyakran mágneses albumnak hívnak – lapjain egy ragasztóréteg van egy fólia alatt, amely többnyire PVC. Évek alatt a ragasztó elszíneződik, beivódik a fotóba, és a fotók teljesen odaragadnak. Az alattuk lévő karton gyakran savas.

Ha van ilyen albumod:

• először szkenneld be vagy fotózd le minden oldalát úgy, ahogy van
• próbáld leválasztani a fotókat, amíg még lehet
• ha nem megy, ne erőltesd, és őrizd meg a szkennelt képet biztonsági másolatként

Az új, „fotóbiztos” jelölésű öntapadós albumok jobbak a régieknél. A fotósarkok vagy a betűzős tasakok viszont továbbra is a biztonságosabb választás.

Olvasd el ezt is: Régi öntapadós és fekete fotóalbumok megmentése sérülés nélkül

A hagyományos nyomatokat legalább 300 dpi-vel szkenneld. Kis fotóknál, amelyeket nagyobban szeretnél kinyomtatni vagy belenagyítanál, válaszd a 600 dpi-t. A diák és negatívok olyan kicsik, hogy sokkal magasabbra kell menned, gyakran 2400 dpi-re vagy afölé.

Ezen kívül:

• a fő fájlokat TIFF vagy PNG formátumban mentsd, mert ezek nem veszítenek a minőségből, majd készíts belőlük JPEG-másolatokat megosztáshoz
• a hátoldalt is szkenneld be, ha írtak rá valamit
• kezdés előtt töröld le a port a szkenner üvegéről
• a szkennelt képeket legalább két helyen tárold

Inkább nagyobb felbontásban szkennelj, mint amire szerinted szükséged van. Egy sérülékeny fotót lehetőleg csak egyszer szkennelj be.

Olvasd el ezt is: Régi fotóalbumok digitalizálása sérülés nélkül

Számolj a nyomat minden hüvelykjére (2,54 cm) 300 pixellel. Így nagyjából ezt kapod:

• 10 x 15 cm: 1181 x 1772 pixel
• 13 x 18 cm: 1535 x 2126 pixel
• A4 (21 x 29,7 cm): 2480 x 3508 pixel
• 30 x 30 cm (12 x 12 hüvelyk): 3600 x 3600 pixel

Ha ezt nem éred el teljesen, egy albumba szánt fotónál hüvelykenként 200 pixel is gyakran bőven elég.

A több pixel nem jelent automatikusan éles fotót. A bemozdulás vagy a rosszul élesre állított kép nyomtatásban még jobban látszik. Ezért nyomtatás előtt nézd meg a fotót 100 százalékos nagyításban.

Olvasd el ezt is: Fotók előhívása scrapbookhoz: otthon vagy fotószolgáltatónál

Nem. A savmentes a papír jelenlegi savasságáról szól, a ligninmentes arról, mi történik később. A lignin a fából származó anyag, amely szilárddá teszi a papírt. Fény és levegő hatására a lignin lebomlik, és savak keletkeznek. Ezért sárgul meg olyan gyorsan az újságpapír.

A papír tehát lehet savmentes, amikor megveszed, és mégis tartalmazhat lignint. Évek múlva aztán mégis savassá válik. Albumokhoz és a fotóidhoz érő papírhoz mindkettőt szeretnéd: savmentes és ligninmentes legyen. Ha a csomagoláson csak a „savmentes” áll, nem tudhatod biztosan, hogy a papír ligninmentes is.

Olvasd el ezt is: Savmentes és ligninmentes papír: mit jelent, és mikor számít?

Azt jelenti, hogy a gyártó szerint a termék alkalmas a hosszú távú megőrzésre, de ez nem védett kifejezés. Nincs hivatalos szabvány arra, mi nevezhető „archival”, „múzeumi minőségű” vagy „fotóbiztos” terméknek.

Ezért konkrét jelöléseket keress:

• papírnál és kartonnál a savmentes és ligninmentes jelölést
• a műanyag fajtáját: polipropilén, poliészter vagy polietilén
• a PAT-ot, vagyis a Photographic Activity Testet (ISO 18916)

A PAT az elismert teszt, amely azt vizsgálja, hogy egy anyag reakcióba lép-e a fotókkal. Az a termék, amely átmegy a teszten, fotóbiztosnak nevezhető, bár a teszt semmit nem mond a savasságról vagy a ligninről. Hétköznapi oldalaknál erre nem kell figyelned. A családi örökségnek számító fotóknál viszont a PAT jó kapaszkodó.

Olvasd el ezt is: Savmentes és ligninmentes papír: mit jelent, és mikor számít?

Dolgozz óvatosan és türelmesen. Ha erő nélkül nem megy, hagyd a fotót a helyén. Egy elszakadt fotó elveszett, egy beragadt fotót viszont bármikor beszkennelhetsz.

Próbáld ezt, ebben a sorrendben:

• először szkenneld be az egész oldalt
• csúsztass egy vékony fém vagy teflon spatulát az egyik sarok alá, és haladj nagyon lassan
• öntapadós albumoknál beválik a viaszmentes fogselyem, amelyet fűrészként húzol át a fotó alatt
• a legalacsonyabb fokozaton, távolról használt hajszárító kissé megpuhíthatja a régi ragasztót; ne tartsd sokáig egy helyen

Soha ne használj vizet vagy oldószert. Ha egy értékes fotó tényleg beragadt, kérd ki egy restaurátor tanácsát.

Olvasd el ezt is: Beragadt fotók biztonságos leválasztása egy régi albumból

Ez az albumtól függ. Vedd ki őket, ha az album maga károsítja a fotókat, például egy PVC-fóliás öntapadós album, vagy egy széteső, penészes album. Hagyd bent őket, ha az album maga is mesél valamit. A nagyszüleid albuma a feliratokkal, a sorrenddel és az elrendezéssel együtt, egészként értékes.

Utóbbi esetben szétszedés helyett inkább védd az albumot:

• szkenneld be minden oldalát
• tegyél savmentes közlapokat a lapok közé
• tárold fektetve egy megfelelő méretű dobozban

Ha bizonytalan vagy, hagyd bent a fotókat. Kivenni később is bármikor ki lehet őket, de mindent visszarakni úgy, ahogy volt, már nem.

Olvasd el ezt is: Régi öntapadós és fekete fotóalbumok megmentése sérülés nélkül

Szkennelj be vagy fotózz le mindent, mielőtt bármit leválasztasz vagy áthelyezel. Így lesz másolatod, ha valami elromlik, és később is pontosan tudni fogod, hogyan néztek ki az oldalak.

Utána:

• nézd meg, mi a baj: kilazult lapok, megsárgult ragasztó, penész, beragadt fotók
• írd le, amit tudni lehet arról, ki, hol és mikor, amíg van a családban, aki még emlékszik rá
• tartsd meg az eredeti sorrendet
• döntsd el a célodat: csak biztonságos tárolás, digitalizálás vagy egy új album készítése

Az alapszabály: ne okozz kárt. Egy dobozban biztonságban lévő album jobb, mint egy félig megjavított, ragasztószalaggal teli album.

Olvasd el ezt is: Régi öntapadós és fekete fotóalbumok megmentése sérülés nélkül

Fotózd felülről, az oldalakkal felfelé. Ne nyomd szét a szkenner üveglapján, mert eltörhet a gerince, és elcsúszhatnak a laza fotók.

Így csináld:

• nyisd ki az albumot puha felületen, és támaszd alá mindkét oldalát, például feltekert törölközőkkel, hogy ne nyíljon ki jobban a szükségesnél
• tedd a fényképezőgépet vagy a telefont állványon egyenesen az oldal fölé
• egyenletes nappali fénynél vagy két, oldalról ferdén világító lámpával fotózz, vaku nélkül
• ellenőrizd, hogy minden felvétel éles-e

Azokat a laza fotókat, amelyeket biztonságosan ki tudsz venni, utána külön szkenneld be síkágyas szkennerrel.

Olvasd el ezt is: Régi fotóalbumok digitalizálása sérülés nélkül

Mert a nyomat sokkal nagyobb, mint a telefonod kijelzője, és a fotódban ehhez túl kevés a pixel. A telefonon a pixelek nagyon sűrűn vannak, így a kis szám nem tűnik fel. Nyomtatáskor ezek a pixelek nagyobb felületen oszlanak el, és hirtelen látszik, mi hiányzik.

A tulajdonságokban szereplő 72 dpi ehhez nem sokat számít. A pixelek teljes száma a lényeg. Egy 4000 x 3000 pixeles, 72 dpi-s címkéjű fotót gond nélkül kinyomtathatsz, egy 800 x 600 pixeleset viszont nem, bármi is áll mellette.

Gyakran a fotót csevegőalkalmazáson vagy közösségi médián keresztül küldték el. Ezek jócskán lekicsinyítik a fotókat. Kérd el az eredetit, vagy kérd, hogy eredeti méretben küldjék e-mailben vagy nagy fájlok küldésére szolgáló szolgáltatással.

Olvasd el ezt is: Fotók előhívása scrapbookhoz: otthon vagy fotószolgáltatónál

Szárítsd meg minél előbb, képoldalával felfelé, hűvös helyiségben, ahol van egy kis légmozgás. Minél tovább marad vizes egy fotó, annál nagyobb a penész és a ragadóssá váló képréteg esélye.

• a sarat óvatosan öblítsd le tiszta, hideg vízzel
• ne érintsd meg a képoldalt, és ne tegyél rá semmit
• vedd ki a fotókat a tasakokból és az albumból, és tedd őket egymás mellé, külön
• ne húzd szét az egymáshoz vagy üveghez tapadt fotókat, ha ellenállást érzel
• ne használj hajszárítót vagy fűtést

Ha egy-két napon belül nem sikerül megszárítani őket, például egy beázás után, fagyaszd le a fotókat, mindegyiket külön csomagolva. Később egy restaurátor tovább kezelheti őket.

Inkább ne. A ragasztószalag elszíneződik, a ragasztó beivódik a papírba, és eltávolításkor gyakran a képréteg egy része is vele jön. A laminálást nem lehet visszacsinálni: a fólia végleg a fotóhoz tapad.

Jobb megoldás:

• tedd az elszakadt fotót poliészter vagy polipropilén tasakba, hogy a darabok együtt maradjanak
• szkenneld be a fotót, és javítsd ki a szakadást digitálisan egy képszerkesztő programban; a javított változatot újra kinyomtathatod
• a laza vagy szakadt lapokat tartalmazó albumot fektetve, dobozban tárold

Ha a fotó értékes, egy restaurátor később eltávolítható anyagokkal, például japánpapírral és búzakeményítő-ragasztóval javíthatja meg a szakadást.

Olvasd el ezt is: Így javíts ki egy kis hibát az oldaladon

Néhány évre nem tragédia, hosszú távra viszont nem jó. A sima karton gyakran savas és lignint tartalmaz. Megsárgul, és savat ad át a fotóidnak. A befőttes gumik, a gemkapcsok és a ragasztós szélű borítékok csak rontanak a helyzeten.

Hosszú távra jobb:

• egy savmentes, ligninmentes archiváló doboz lyukak és fogantyúk nélkül, hogy ne jusson be por és fény
• a fotók állítva vagy témánként kis kötegekben, köztük savmentes elválasztó kartonokkal
• egy hűvös, száraz hely a lakásban, ne közvetlenül a padlón

Egy műanyag tárolódoboz nem jó helyettesítő, mert benne maradhat a nedvesség.

Olvasd el ezt is: Így őrizd meg a nyomtatott fotóidat évtizedekig

Tiszta, száraz kézzel, a szélüknél, és minél kevesebbet. Az ujjaidról származó zsír és só idővel foltokat hagy a képrétegen.

• ne egy sarkánál emeld fel a fotót, hanem támaszd alá az egész tenyereddel vagy egy darab kartonnal
• ne írj golyóstollal a hátoldalra, mert átnyomódik és foghat; puha ceruzát használj
• ne egyél és ne igyál a közelében

Gyakran ajánlanak pamutkesztyűt, de azzal kevésbé érzed a fotót, és könnyebben leejted. Ha sok értékes fotót készülsz átnézni, a nitrilkesztyű jó alternatíva.

Olvasd el ezt is: Így őrizd meg a nyomtatott fotóidat évtizedekig

Kövesd a 3-2-1 szabályt: három másolat, kétféle tárolón, amelyek közül az egyik másik helyen van. Például a számítógépeden, egy külső merevlemezen és a felhőben.

Jó tudni:

• a külső merevlemez (HDD) terabájtonként olcsó, és archívumnak megfelel; az SSD gyorsabb, de drágább
• a pendrive fájlok átvitelére való, nem arra, hogy évekig tárold rajta őket
• a szekrényben tartott lemezt évente legalább egyszer kapcsold be, és ellenőrizd, hogy minden rajta van-e még
• mondd el valakinek a családban, hol vannak a fájljaid, és hogyan férhet hozzájuk

A felhőtárhely véd a tűz és a lopás ellen, de általában havi díjjal jár.

Olvasd el ezt is: Digitális kitek, oldalak és fotók rendszerezése és biztonságos tárolása

Ha egy album vagy fotó annyira sérült, hogy a gondos tárolás már nem elég, és fontos neked. Például penész, porladó lapok, üveghez vagy egymáshoz tapadt fotók, vagy egy morzsálódó bőrkötés esetén.

A különbség:

• az állagmegóvást te magad végzed: biztonságos tárolás, szkennelés, közlapok, jó hely kiválasztása
• a restaurálás egy papír-, könyv- vagy fotórestaurátor által végzett kezelés

A legtöbb családi albumnál elég az állagmegóvás. A kezelés egyedi munka, ezért főleg annak az egy pótolhatatlan fotónak vagy albumnak való. Addig se tegyél semmi olyat, amit nem lehet visszacsinálni, például ragasztást, laminálást vagy vizes tisztítást.

A pufferolt papír lúgos anyagot tartalmaz, többnyire kalcium-karbonátot. Ez semlegesíti a később keletkező vagy a környezetből érkező savakat, így a papír tovább marad savmentes.

A legtöbb fotóhoz, valamint újságkivágásokhoz, oklevelekhez és más papírokhoz a pufferolt anyag teljesen megfelelő, sőt gyakran jobb is. Néhány régi fotótípushoz, például a kéknyomatokhoz (cianotípiákhoz) és az albuminnyomatokhoz pufferolatlan savmentes anyagot ajánlanak.

Ha egy értékes régi fotónál bizonytalan vagy, válassz pufferolatlan anyagot, vagy olyat, amely átment a PAT-on (Photographic Activity Test).

Olvasd el ezt is: Savmentes és ligninmentes papír: mit jelent, és mikor számít?

Kezdd egy durva felosztással évek vagy események szerint, és csak utána válogass. Ne próbálj mindent egyszerre tökéletesen rendezni.

Ez a módszer sok scrapbookosnak beválik:

• digitálisan: évenként egy mappa, hónapok vagy események szerinti almappákkal, és dátummal kezdődő nevekkel, például „2023-07 Nyaralás Franciaország”
• a duplikált és elrontott fotókat azonnal töröld
• eseményenként válassz ki néhány kedvencet, amelyet ki szeretnél nyomtatni
• a nyomatokat savmentes dobozban tárold, évek vagy témák szerinti elválasztó kartonokkal

Az új fotókat mostantól folyamatosan rendezd, a régi lemaradást pedig apránként dolgozd le.

Olvasd el ezt is: Így rendezd a fotóidat, mielőtt scrapbookozni kezdesz

Mindkettő jó lehet; ez főleg ízlés és felhasználás kérdése. A fényes mélyebb színeket és nagyobb kontrasztot ad, a matt nyugodtabb hatású, és nem tükrözi a fényt.

Scrapbookhoz sok scrapbookos matt vagy selyemfényű (szatén vagy luster néven is ismert) papírt választ:

• kevésbé látszanak rajta az ujjlenyomatok
• könnyebb rá írni vagy pecsételni
• kevésbé tükröz, oldalvédő fólia mögött is

A fényes szép a tiszta, színes fotóknál, és akkor, amikor a fotó az oldal fő látványeleme.

Olvasd el ezt is: Fotók előhívása scrapbookhoz: otthon vagy fotószolgáltatónál

Igen. Egy negatív gyakran több részletet és színinformációt tartalmaz, mint amennyit egy nyomat vagy egy első szkennelés mutat. Egy jobb szkennerrel vagy szoftverrel később talán többet hozhatsz ki belőle. Ráadásul plusz biztonsági másolat, ha elvesznek a digitális fájljaid.

A negatívokat így tárold:

• poliészter, polipropilén vagy polietilén tasakban, vagy savmentes papírtasakban
• ne PVC-ben
• hűvös, száraz és sötét helyen, a nyomatoktól külön
• a csomagoláson ceruzával jelöld az évet vagy az eseményt

Csak a szélüknél fogd meg őket.

Olvasd el ezt is: Így őrizd meg a nyomtatott fotóidat évtizedekig

Gyakran igen, főleg ha a fotók egymással szemben vagy savas papírral érintkezve vannak. A közlap megakadályozza, hogy a fotók összeragadjanak, hogy a tinta és a ragasztó átfogjon, és hogy az egyik oldal savja átivódjon a másikba.

Tegyél közlapot:

• a fekete vagy barna albumlapokhoz, amelyek többnyire savasak
• a ragasztószalagos, ragasztómaradványos vagy felragasztott újságkivágásos oldalakhoz
• a megsárgult, kifakult vagy ezüstösen kicsapódott fotókhoz

Használj savmentes itatóspapírt vagy savmentes pergamint, az oldal méretére vágva. Vigyázz, hogy az album ne legyen túl vastag: a szétfeszített gerinc is tönkremegy. Ilyenkor csak a legsérülékenyebb oldalakhoz tegyél közlapot.

Olvasd el ezt is: Régi öntapadós és fekete fotóalbumok megmentése sérülés nélkül

Kezdd a családoddal. Mutasd meg a fotókat az idősebb rokonoknak, és rögtön írd le, amit mesélnek. Utána keress nyomokat magán a fotón:

• a hátoldalon: nevek, dátumok, egy fotóműterem neve vagy egy előhívó labor pecsétje
• a méret, a papírtípus és a szélek, amelyek elárulnak valamit a korszakról
• ruházat, frizurák, autók és kirakatok
• olyan fotók, amelyekről tudod, ki van rajtuk, összehasonlításhoz

Az újságok, egyesületi lapok, iskolai évkönyvek, valamint az önkormányzatok és egyházak archívumai is segíthetnek. A helytörténeti vagy családfakutató csoportokban az emberek gyakran szívesen válaszolnak. Amit kiderítesz, írd fel ceruzával a hátoldalra vagy egy külön kártyára.

Olvasd el ezt is: Ki van a régi fotón, és mikor készült?

Többnyire a savas papír, a fény és a meleg miatt. Az olcsó, fapépből készült papír lignint tartalmaz, ami savakká bomlik le. Ettől a papír megsárgul és törékennyé válik, a sav pedig beivódik a hozzá érő fotókba. A régi albumoknak gyakran fekete lapjaik voltak: azokon kevésbé látszott az elszíneződés, és a fekete-fehér fotók is szépen mutattak.

Maga a fotó is változik. A régi színes fotók idővel kifakulnak és elszíneződnek, és ezt a fény, a meleg, a ragasztómaradványok és a PVC-fólia felgyorsítják.

Megelőzni savmentes és ligninmentes anyagokkal lehet, ha a fotókat távol tartod a közvetlen napfénytől, és hűvös, száraz, stabil helyen tárolod őket.

Olvasd el ezt is: Miért sárgulnak meg a fotók, és hogyan előzheted meg?