Régi fotóalbumok digitalizálása sérülés nélkül

Anyukád padlásán ott áll egy halom album. Fekete lapok fehér ceruzás felirattal, egy szalagos babaalbum, egy hetvenes évekbeli nyaralós könyv öntapadós fóliával. A családban mindenki szeretné őket, de mindegyikből csak egy van. A digitalizálás megoldja ezt, de csak akkor, ha úgy csinálod, hogy az albumok ne sérüljenek, és a fájlok húsz év múlva is használhatók legyenek.

Miért nehéz a régi albumokkal?

Egy különálló fotót felteszel a szkennerre, és kész. Egy album egészen más. A gerince gyakran merev vagy már meg is tört, és ha egy vastag könyvet laposra nyomsz az üveglapon, érzed, ahogy reccsen a kötés. A régi, savas papírból készült lapok törékenyek, és a szélüknél elszakadnak.

Ráadásul a fotók gyakran rögzítve vannak. Ragasztóval, kiszáradt fotósarkokkal vagy az öntapadós album, más néven mágneses album fóliája alatt. Ez utóbbinál a ragasztó évek alatt sokszor annyira megkeményedik, hogy a fotót már nem lehet sérülés nélkül leszedni. A régi scrapbookokban pedig néha olyan vastag újságkivágások, képeslapok és préselt virágok vannak, hogy a borító már be sem csukódik.

Szóval nem arról van szó, hogy gyorsan átfuttatsz mindent a szkenneren. Előbb nézd meg albumonként, hogy mit bír ki.

Először a teljes oldal, aztán a fotók

Bárhogy is fogsz hozzá, kezdd minden teljes oldal rögzítésével. Így megőrzöd az elrendezést, ahogy a készítője kitalálta: mely fotók tartoznak össze, a kézzel írt képaláírásokat, a lapok közötti kártyákat. Ha később valami félresikerül a leszedésnél vagy az elcsúszásnál, legalább rögzítetted, milyen volt.

Ezután, ahol lehet, készíts külön felvételt a fontos fotókról. Ezeket használod nyomtatáshoz, nagyításhoz vagy egy új albumhoz.

Szkennelés vagy fotózás

A síkágyas szkenner adja a legélesebb és legegyenletesebb képet. Ideális különálló fotókhoz, különálló lapokhoz és laza kötésű albumokhoz, például csavaros albumokhoz vagy gyűrűs mappákhoz, amelyekből ki tudod venni a lapokat. Ilyenkor a lapot tedd az üvegre, ne az egész könyvet.

Vastag, kötött vagy törékeny albumoknál a fotózás biztonságosabb. Az album a helyén marad, csak a fényképezőgépet mozgatod. Így csináld:

• Tedd az albumot egy ablak melletti asztalra, hogy oldalról érje a fény. A közvetlen napfény kemény árnyékokat és csillogást okoz.
• Támaszd alá a nyitott könyvet egy feltekert kis törölközővel vagy egy kis párnával a borító alatt, hogy a gerincnek ne kelljen teljesen kiterülnie.
• Tartsd a fényképezőgépet vagy a telefont pontosan az oldal fölött, legjobb, ha állványon. A ferde szög torz képeket eredményez.
• Vedd le a műanyagot az oldalról, ha ez könnyen megy. Ha a fólia rögzítve van, fotózz annyira ferdén, hogy elkerüld a tükröződést, és utólag korrigáld a perspektívát.
• Ne használj vakut.

Egy modern telefon családi használatra remek eredményt ad. Egy MILC vagy tükörreflexes fényképezőgép több részletet rögzít, és ez akkor tűnik fel, ha később ki akarsz nagyítani egy fotót.

Egy 30,5 × 30,5 cm-es (12 × 12 hüvelykes) oldal nem fér rá egy hagyományos A4-es szkennerre. Beszkennelheted két részletben, és utólag összeillesztheted őket, de ehhez ügyesen kell bánni a képszerkesztő programokkal. Ilyenkor gyakran egyszerűbb lefotózni.

Felbontás és fájlformátum

A szkennelési felbontást dpi-ben adják meg, ez a hüvelykenkénti képpontok száma. Eredeti méretű nyomtatáshoz 300 dpi elég. Ha egyszer nagyobb méretben szeretnél kinyomtatni egy fotót, vagy rá akarsz nagyítani az arcokra, szkennelj nagyobb felbontással: a legtöbb fotóhoz a 600 dpi jó választás. Az apró képeket, például a régi albumok kontaktmásolatait 1200 dpi-vel vagy még nagyobb felbontással szkenneld. Lehet nagyobb is, de akkor a fájlok olyan nagyok lesznek, hogy a számítógéped nehezen birkózhat meg velük.

Fotózásnál nem a dpi számít, hanem a pixelek száma. Töltsd ki a képet minél jobban az oldallal vagy a fotóval, így hozod ki a legtöbbet a fényképezőgépedből. Egy fontos fotóról inkább készíts külön, közeli felvételt, mint hogy később egy oldalfotóból vágd ki.

Fájlformátumnak két jó választásod van:

• A TIFF mindent minőségvesztés nélkül megőriz. A fájlok nagyok, de ez a mesterpéldányod, az a fájl, amihez soha többé nem nyúlsz.
• A JPEG kisebb, és mindenhol működik. Válaszd a legjobb minőséget, legalább 90 százalékot. Szerkesztés után ne mentsd el újra és újra a JPEG-et, mert minden alkalommal veszít egy kicsit a minőségéből.

Ha egy JPEG-et később TIFF-re alakítasz, attól nem lesz jobb. Ezért az elején dönts. Bevett megoldás egy TIFF vagy csúcsminőségű JPEG mesterpéldány, mellé pedig egy kisebb másolat a megosztáshoz.

Ha szerkeszted a fotókat, például körbevágod, kiegyenesíted vagy felfrissíted a színeiket, azt egy másolaton tedd. A mesterpéldányt hagyd úgy, ahogy a szkennerből kijött.

Kivenni vagy bent hagyni

Csak azokat a fotókat vedd ki, amelyek könnyen kijönnek, például a fotósarkokba vagy betéttasakokba tett képeket. Ami be van ragasztva, azt a digitalizáláshoz nyugodtan hagyd a helyén. A leszedés időigényes, és néha valami félresikerül; ez külön feladat, későbbre, türelemmel.

Ha mégis kiveszel fotókat az albumból, előbb nézd meg a hátoldalukat. Gyakran nevek, dátumok vagy a fényképész pecsétje áll rajtuk. A hátoldalt is szkenneld be vagy fotózd le, mert ez az információ a fotóhoz tartozik. Utána pedig tedd vissza őket pontosan ugyanoda, ha a sorrend fontos a történethez.

Gondolj arra is, hogy maga az album is érték. A fotók kiválasztása, az ismerős kézírással írt képaláírások, a sorrend: mindez elvész, ha mindent szétszedsz.

Fájlnevek, amelyekkel később is megtalálod őket

Egy IMG_4032-höz hasonló nevű fájlokkal teli mappa egy év után használhatatlan. Előre találj ki egy állandó felépítést, és tartsd magad hozzá. Egy jól működő rendszer:

• Albumonként egy mappa, felismerhető névvel, például album-oma-annie-1955-1965.
• A fájlok oldalsorrendben számozva, benne az album nevével: oma-annie-p012.tif egy teljes oldalhoz, oma-annie-p012-03.tif az adott oldal harmadik fotójához.
• Kezdd az évszámmal, ha tudod, például 1962-strand-scheveningen-p012-03.tif. Így a fájlok maguktól időrendbe rendeződnek.

Használj kisbetűket, szóközök helyett kötőjeleket, és kerüld az olyan karaktereket, mint a perjel vagy a kettőspont. Ezek később más számítógépeken bonyodalmat okoznak.

A kézzel írt képaláírásokat és mindazt, amit egy fotóról tudsz, beírhatod a fájl leírásába, a metaadatokba. Sok fotókezelő programban van erre egy mező. Vagy vezess egy egyszerű szövegfájlt a mappában, amelyben fájlnevenként leírod, ki van a képen, és mit tudsz róla. Kérd meg az idősebb rokonokat, hogy nézzék át veled, amíg még lehet, mert ők gyakran tudják, kik a fotókon szereplő emberek.

Tárold több helyen

Egyetlen laptopon tárolt szkennelt kép ugyanolyan sérülékeny, mint az album a padláson. Gondoskodj róla, hogy a fájljaid legalább két helyen meglegyenek, például egy külső merevlemezen és a felhőben, és lehetőleg egy másolat a saját otthonodon kívül is legyen. Egy testvérednél tárolt másolat is számít. Időnként ellenőrizd, hogy a fájlok még megnyílnak-e.

Ha az oldalakat könyvként is szeretnéd látni egy polcon, és megosztanád azokkal, akikkel csak szeretnéd, akkor egy olyan alkalmazás, mint a Scrappd, pont erre készült.

Mit kezdj az eredetikkel?

Semmit ne dobj ki, akkor sem, ha mindent beszkenneltél. A szkennelt kép azt rögzíti, amit te abban a pillanatban láthattál; az eredeti gyakran többet tartalmaz. Ez különösen igaz a negatívokra: ezeket mindig őrizd meg, mert több információ van bennük, mint amennyit egy első szkennelés kihoz.

Az albumokat hűvös, száraz, egyenletes hőmérsékletű helyen tárold, inkább egy nappaliban álló szekrényben, mint a padláson vagy a pincében. Állítva vagy fektetve, de ne zsúfold be szorosan más könyvek közé. Ha vannak kiesett lapok, törött kötések vagy menthetetlenül beragadt fotók, egy restaurátor segíthet.

Új projektekhez pedig a másolatokat használd. Ha a nagyszüleidről készült fotót szeretnéd egy scrapbookba tenni, nyomtasd ki a szkennelt képet, és azt ragaszd be. Az eredeti biztonságban marad a régi albumban, a másolatot pedig vághatod és írhatsz rá, amennyit csak akarsz.