Beragadt fotók biztonságos leválasztása egy régi albumból

Lapozod a nagypapád albumát, és ki szeretnéd venni azt az egy fotót, amelyen még fiatal fiú, hogy bekeretezd, vagy másolatot csináltass róla. Óvatosan meghúzod az egyik sarkát, és rögtön érzed, hogy nem enged. Itt állj meg. Néhány egyszerű eszközzel és főleg türelemmel sok fotót épen le lehet szedni, de a húzás sosem jó módszer.

Először rögzítsd az oldalt

Mielőtt bármit leválasztanál, szkenneld be vagy fotózd le az egész oldalt. Így később pontosan tudod, hogyan volt minden elrendezve, mely fotók tartoztak össze, és mi volt melléjük írva. Ha pedig mégis valami balul sül el, legalább jó képed lesz a fotóról olyannak, amilyen volt.

Azt is írd fel, mi áll a fotó körül az oldalon. Egy név vagy évszám fehér ceruzával fekete kartonon ahhoz a fotóhoz tartozik, és ez az információ elvész, amint a fotó külön az asztalon fekszik.

Tényleg le kell szedni?

Az őszinte válasz: gyakran nem. Egy album több, mint fotók gyűjteménye. A sorrend, a képaláírások és a készítő döntései is mesélnek valamit. A múzeumok és archívumok ezért a régi albumokat és scrapbookokat általában egyben hagyják, és másolatokkal dolgoznak.

Ha nagyítani, megosztani vagy egy új scrapbookba beépíteni szeretnél egy fotót, egy jó szkennelés szinte mindig elég. Kinyomtathatod, és annyiszor használhatod, ahányszor csak akarod, az eredeti pedig biztonságban a helyén marad.

Vannak persze jó okok arra, hogy mégis leválaszd:

• Az album szétesik, és a lapok egyre törékenyebbek.
• A fotók öntapadós albumban vannak, és kezdenek elszíneződni.
• Lehet, hogy a hátoldalon van valami, amit szeretnél elolvasni.
• A fotó ferdén vagy félig levált állapotban van, és minden lapozással tovább sérül.

Ha bizonytalan vagy, hagyd a helyén. Amit ma nem szedsz le, azt később még bármikor megteheted.

Fogselyem, spatula és türelem

Ha a fotó ragasztóval, ragasztószalaggal vagy régi fotósarkokkal van papírra vagy kartonra rögzítve, nem kell sok minden:

• Viaszmentes, lapos fogselyem.
• Egy vékony, sima spatula. Ideális egy mikrospatula, amilyet a restaurátorok használnak; egy lapos hajtogatócsont vagy egy vékony festőkés is megteszi. Éles kést ne használj.
• Tiszta, száraz kéz. A képet minél kevésbé érintsd, mert az ujjaidról származó zsír és nedvesség nyomot hagy.

Kezdd egy olyan saroknál, ahol a fotó már kicsit elvált. Csúsztasd mögé a fogselymet, két oldalon tartsd feszesen, és finom fűrészelő mozdulattal haladj vele tovább a fotó alatt. Kis szakaszokban dolgozz, és ne emeld fel a fotót; hagyd, hogy a fogselyem végezze a munkát.

Ha ez nem megy, csúsztasd a spatulát egészen laposan a perem alá, és milliméterről milliméterre haladj tovább. Ha azt érzed, hogy a fotó hajlik, vagy a hátoldal papírja is jön vele, folytasd máshol, vagy hagyd abba.

Szánj rá időt. Egy fotó, amely tíz perc után is szorosan tapad, holnap is ott lesz. A nyugodt munka megelőzi a legtöbb kárt.

Fotók műanyag fólia alatt

A legnehezebbek a hetvenes-nyolcvanas évekből származó öntapadós albumok, amelyeket mágneses albumnak is neveznek. Ezekben a fotók ragasztócsíkos kartonon fekszenek, fölöttük egy műanyag fóliával. Évek alatt ez a ragasztó gyakran megsárgul és megkeményedik, vagy épp ragacsossá válik, és a fólia is hozzátapadhat a fotóhoz.

Így fogj hozzá:

1. Húzd vissza lassan a fóliát, a gerinctől a külső szél felé. Ha nehezen jön, vagy a fotóhoz tapad, annál a fotónál állj meg.
2. Próbáld meg átvezetni a fogselymet a fotó alatt, az egyik saroktól a túloldalig.
3. Ha a ragasztó nem enged, a karton hátoldalát nagyon röviden és óvatosan felmelegítheted egy hajszárítóval a legalacsonyabb fokozaton. A langyos ragasztó néha könnyebben elenged. Tartsd távol a hajszárítót, a fotó előoldalát ne melegítsd, és ha bizonytalan vagy, inkább hagyd ki ezt a lépést.
4. Magán a fotón ne használj oldószert. Léteznek hobbicélú ragasztóoldó szerek, de ezek papírra valók, és károsíthatják a fotó képrétegét. Soha ne próbáld ki őket olyan fotón, amely kedves neked.

Ha egy fotó tényleg betonkeményen tapad, okosabb a helyén hagyni. Szkenneld be az oldalt fólia nélkül, ha az már levált, vagy a fóliával együtt, ha másképp nem megy. Utána vedd ki az oldalt az albumból, és tárold laposan, külön. Jobb egy beragadt fotó jó szkennelése, mint egy elszakadt fotó.

Régi újságkivágások

A kivágások sérülékenyebbek a fotóknál. Az újságpapír sok lignint, vagyis a fából származó anyagot tartalmaz, ezért savassá, sárgává és törékennyé válik. Néha már akkor eltörik, amikor felemeled. Ráadásul elszínezheti azt is, ami mellette van, így barna foltokat láthatsz azokon a fotókon, amelyek évekig hozzásimultak.

Ezért a kivágásoknál még inkább érvényes: inkább hagyd őket a helyükön, és készíts szkennelést vagy másolatot. Ha a tartalmat szeretnéd megőrizni, egy savmentes papírra készült másolat gyakran tartósabb az eredetinél.

Ha egy kivágást mégis le kell szedni, például mert elszínez egy fotót, a spatulával dolgozz, és soha ne fogselyemmel, mert az átvágja a vékony papírt. Leválasztás közben támaszd alá a kivágást egy papírlappal, és rögtön tedd laposan egy mappába. A kivágásokat ezentúl ne tárold közvetlenül fotókhoz érve.

Mikor hagyd abba?

Azonnal állj meg, ha az alábbiak közül bármelyiket észreveszed:

• A fotó hátoldalának papírja az oldalon marad.
• A fotó kezd felpöndörödni vagy megtörni.
• A képrétegről pikkelyek válnak le.
• Maga az oldal szakad vagy morzsolódik.
• Bosszús leszel, vagy kapkodni kezdesz.

Ez utóbbi nem vicc. A legtöbb kár a legvégén keletkezik, amikor már majdnem kész vagy, és mégis megrántod egy kicsit.

Ha egy valóban pótolhatatlan fotóról, nagy történeti értékű albumról vagy vízkárt szenvedett fotókról van szó, kérd egy papír- és fotórestaurátor tanácsát. Olyan eszközei és tudása van, amelyet otthon nem lehet utánozni, és azt is meg tudja ítélni, egyáltalán érdemes-e leválasztani a fotót.

Ha egy fotó mégis elszakad

Ez a legóvatosabb scrapperrel is megesik. Ne ess pánikba, és ne kezdj ragasztgatni.

• Ne használj ragasztószalagot, az úgynevezett láthatatlan ragasztószalagot sem. Elszíneződik, ragasztót hagy maga után, és eltávolításkor a képréteget is magával húzhatja.
• Ne laminált a fotót.
• Tedd az összes darabot együtt, képoldallal felfelé egy savmentes papírborítékba vagy egy polipropilén, polietilén vagy poliészter tasakba.
• Szkenneld be a darabokat minél hamarabb, egymás mellé, a lehető legpontosabban összeillesztve. Képszerkesztéssel utána a szakadást gyakran szinte láthatatlanná teheted.

A kijavított szkennelést kinyomtathatod az albumodba vagy egy képkeretbe. Az elszakadt eredetit tárold laposan, külön. Egy restaurátor később szakszerűen helyre is állíthatja, ha szeretnéd.

Utána

A leválasztott fotókat tárold laposan, savmentes borítékokban vagy polipropilén, polietilén vagy poliészter tasakokban, és írd rájuk, melyik albumból és melyik oldalról származnak. Ha újra albumba tennéd őket, ragasztó helyett használj fotósarkokat. Így senkinek sem kell majd többé fogselyemmel leszednie őket.