Mit írj a fotóid mellé? Journaling a scrapbookodban

Egy fotó megmutatja, hogyan nézett ki valami. Amit mellé írsz, az elmondja, kik voltak ott, mi történt, és miért akartad megőrizni ezt a pillanatot. A scrapperek ezt journalingnek hívják, és sokaknak ez az oldal legnehezebb része. Néhány állandó kérdéssel és pár hasznos trükkel szinte mindig kerül valami a papírra.

Mi a journaling, és miért számít

Journaling minden, amit szavakban adsz hozzá egy oldalhoz: egy név, egy dátum, egymondatos képaláírás, egy lista vagy egy egész történet. Hasonlíthat naplóra, de nem kötelező. A fotókkal, a címmel, az embellishmentekkel (a díszítésekkel) és a háttérrel együtt az oldal állandó elemei közé tartozik.

Aki kinyit egy albumot, először a fotókat nézi, aztán a szavakat keresi. Szöveg nélkül a nézőnek találgatnia kell, és pár év múlva neked is. Sok scrapper ismeri ezt: egy oldal, amelyet csak évekkel később készítettek el, két gyerekkel, akik annyira hasonlítottak egymásra, hogy már senki sem tudja biztosan, ki van a fotón. Ami most magától értetődőnek tűnik, azt hamarabb elfelejted, mint gondolnád.

Kezdd öt kérdéssel

Ha nem tudod, hol kezdd, tedd fel magadnak azt az öt kérdést, amelyet a scrapperek az egész világon használnak. Angolul ezeket öt W-nek hívják.

1. Kik vannak rajta? Írd fel a neveket, akkor is, ha számodra teljesen egyértelmű.
2. Mi történt? Egy farsangi jelmez magyarázat nélkül könnyen egészen más történetnek tűnhet.
3. Hol volt? Nem minden hely ismerhető fel. Írd fel a falut, a házat vagy a kempinget.
4. Mikor volt? Egy pontos dátum szép, de egy év vagy évszak is jó. Ha nem tudod, írj valami ilyesmit: „nyár, valamikor a kilencvenes évek elején”. Lehet, hogy később valaki más kiegészíti.
5. Miért készítetted ezt a fotót? Gyakran már maga a válasz a történet.

Ha elfelejtettél részleteket, nézz bele a naptáradba vagy az akkor küldött üzeneteidbe, vagy nézd meg a fotó dátumát és helyét a telefonodon. Ezért néhány scrapper minden nap rövid listát vezet arról, mit csinált, hogy később legyen mire támaszkodnia.

Régi családi fotóknál ez másképp működik. Kérdezd meg a nagybácsikat, nagynéniket és nagyszülőket, mire emlékeznek még, keress régi levelekben és újságkivágásokban, és írd fel azt az apró részletet is, amelyet valaki egy születésnapon mesélt. A nevet és a dátumot puha ceruzával, halványan írd a kinyomtatott fotók hátuljára, a szélére, hogy ezek az információk ne vesszenek el. Ha a ceruza nem fog a sima hátoldalon, írd egy kártyára a fotó mellé.

Ha nem tudod, mit mondj

Egy üres keret, ahová szövegnek kellene kerülnie, megbéníthat. Segít, ha nem fogalmazásként tekintesz rá. Válassz egy formát, és a szavak gyakran maguktól jönnek.

• Egyetlen szó kezdésnek. Írd le, hogy „ma” vagy „épp most”, és fejezd be a mondatot. A szót vagy kérdést tartalmazó pecsétek és matricák ugyanígy működnek: már csak válaszolnod kell.
• Egy lista. Gondolatjelekkel, számozva vagy ábécéként, minden betűhöz valamit a személyről vagy a napról. Így gyorsan sokat rögzítesz kis helyen.
• Egy idővonal. Lehet egyetlen nap, a reggelitől a lefekvésig, vagy évek sora, például az összes első iskolanap egymás után.
• Egy beszélgetés. Írd le szó szerint, mi hangzott el. Főleg a kisgyerekek megjegyzéseit felejted el egyébként gyorsan.
• Egy idézet vagy dalsor. Hagyd, hogy önmagában álljon, vagy használd ugródeszkának a saját mondataidhoz.
• Humor. Aki nem érzi kötelességének, hogy ünnepélyes legyen, könnyebben ír.
• Add tovább a tollat. Hadd írjon valamit a gyereked, a párod vagy a nagymamád. Így egy másik hang is ott lesz az oldalon, és egy ilyen kézírás később gyakran a könyv egyik legkedvesebb része lesz.

Ha még mindig nem megy, írj le előbb rendezetlenül mindent, ami eszedbe jut, egy piszkozatlapra. Utána válaszd ki azt a két-három mondatot, amely a legjobban megragadja a pillanatot.

Mennyit írj, és kinek a szemszögéből?

Nincs szabály arra, mennyit írj. Egy csokor tulipánról készült fotóhoz talán elég egy cím egy dátummal. Egy pillanat, amely megérintett, megérdemel egy bekezdést. Nem minden oldalnak kell sok szöveg, és egy utazásról szóló albumban nem kell minden oldalon újra elmagyaráznod, hol voltál.

A hosszánál fontosabb, mit írsz le. A „Mi a strandon” semmit nem mond, amit a fotó ne mutatna meg már. Inkább arról írj, ami a képen kívül maradt: mi történt közvetlenül a fotó előtt, mit csináltatok utána, milyen illata vagy hangja volt. A konkrét részletek többet mondanak a nagy szavaknál. „Egész délután magával cipelt egy másfél literes vizes palackot” – ez jobban megmarad, mint az, hogy „olyan cuki volt”.

Aztán a nézőpont. Minden formának megvan a maga hangulata:

• Én: elmeséled, te hogyan élted meg. Ez személyes, és így végre te is benne vagy a könyvben.
• Te: a fotón szereplő személyhez írsz, mint egy rövid levélben. Ez szépen működik egy gyereknek készült albumban vagy ajándékként.
• Ő: beszámolóként meséled el. Ez nyugodtabb és semlegesebb, és jól jön egy régi fotókat tartalmazó családi albumban.

Oldalanként válassz egy nézőpontot, és tartsd is meg. Ha egy szövegen belül váltogatod, nyugtalan lesz olvasni.

Helyet csinálni a szövegnek

A legtöbb scrapper előbb megtervezi az oldalt, és utoljára ír. Ez teljesen rendben van, de néha kiderül, hogy túl kevés a hely. Ha már tudod, hogy történet is tartozik hozzá, először írd meg piszkozatban. Így látod, mennyi helyre van szükséged, és rögtön beletervezheted az oldalad felépítésébe.

Ezek a helyek szinte mindig működnek:

• Egy journalingkártya a fotó mellett vagy alatt, cardstockból (vastag, egyszínű papírból) vagy egy designpapír-maradékból.
• Egy csík a fotó alatt. Az alátétet, vagyis a fotó mögötti papírkeretet alul nagyjából 7–10 mm-rel szélesebbre vágd, mint oldalt, hogy elférjen rajta egy rövid képaláírás.
• Az oldal egy nyugodt, üres része. A fehér tér is jó hely a szavaknak.
• Keskeny csíkok néhány szóval, ha nincs szükséged egész történetre.

Lehetőleg egy külön kártyára írj, és csak akkor ragaszd fel, ha kész. Ha valami félresikerül, új kártyát készítesz, nem új oldalt. Az egyenes sorokhoz húzz vékony vonalakat ceruzával és vonalzóval, és radírozd ki őket, ha megszáradt a tinta. Ha a szövegnek egy adott keretbe kell beférnie, előbb gyakorolj piszkozatpapíron, hogy tudd, mennyi fér bele.

Inkább gépelnél? Akkor válassz jól olvasható, nem túl kicsi betűt, például 11–12 pont körülit, és oldalanként legfeljebb két betűtípust használj. Sok scrapper kombinálja a kettőt: a tényeket begépeli, egy mondatot kézzel ír. Még ha nem is tartod szépnek a kézírásodat, éppen az teszi személyessé az oldalt. Vízálló tintájú tollat használj, és előbb próbáld ki ugyanannak a papírnak egy maradékán.

Ha többet szeretnél elmesélni, mint amennyi elfér

• Rövidítsd le a szöveget. Húzd ki, amit a fotó már megmutat, és tartsd meg azokat a mondatokat, amelyeket tényleg meg akarsz őrizni.
• Igazítsd át a tervet. Eggyel kevesebb vagy kisebb fotó helyet ad a történetnek.
• Rejtsd el a szöveget. Egy kis borítékba (a C7 vagy C8 praktikus méret), egy fül mögé vagy egy zsebből kihúzható kártyára hosszú szöveg is elfér. A neveket és a dátumot viszont tedd jól láthatóan magára az oldalra.
• Vegyél hozzá még egy oldalt. Tedd balra a fotókat, jobbra a történetet, hogy együtt egy spreadet alkossanak: két összetartozó oldalt.
• Az általános történetet egyszer meséld el. Egy nyitóoldal az album elején azzal, hogy hol és mikor, megspórolja az ismétlést az összes utána következő oldalon.

Kérdések, amelyek mindig működnek

Tedd ezt a listát a munkahelyed mellé, vagy ragaszd be a könyved elejére. Válassz egyet, válaszolj rá őszintén, és máris papíron van a journalingod.

• Miért vettem elő abban a pillanatban a fényképezőgépemet?
• Mi történt közvetlenül a fotó előtt vagy után?
• Mit mondott valaki, és hogyan hangzott?
• Mi az, ami nem látszik a fotón, de én még emlékszem rá?
• Mit szeretnék, hogy valaki tudjon erről, amikor én már nem tudom elmesélni?
• Milyen volt egy átlagos nap ebben az időszakban?
• Mit gondoltak róla a többiek, a saját szavaikkal?
• Min nevettünk?
• Mi az, ami most teljesen hétköznapi, de később különlegesnek fog tűnni? Gondolj a rádióban szóló dalokra, azon a héten a hírekre vagy arra, mi volt az asztalon.
• Mit tanultam ebből, vagy mit kezdtem jobban értékelni?
• Mit olvasnék vissza szívesen tíz év múlva?

A hétköznapok ugyanúgy megérdemlik a szavakat, mint a nagy események. Egy keddi reggel a reggelizőasztalnál húsz év múlva gyakran pont az a történet, amelyet keresel. Kezdd ma egyetlen oldallal és az öt kérdéssel, és figyeld meg, mi minden jön még elő.