Így őrizd meg a nyomtatott fotóidat évtizedekig

Otthon a fotók ritkán mennek tönkre egyik napról a másikra. Többnyire lassan, évről évre történik, egy padláson álló cipősdobozban, befőttesgumival átkötve vagy egy barna borítékban. Néhány jó döntéssel az anyagokat és a helyet illetően a nagyításaid évtizedekig szépek maradnak. Ehhez nem kell múzeumi raktár, csak egy jó doboz, megfelelő tasakok és egy nyugodt kis hely a lakásban.

Mitől romlanak a fotók

A hő, a nedvesség és a fény megteszi a magáét, de az is számít, milyen anyagban tartod a fotókat. A közönséges karton, a barna boríték és az újságpapír savakat és lignint tartalmaz. A lignin a fából származó anyag, amely idővel sárgává és törékennyé teszi a papírt. Ezek az anyagok lassan átkerülnek a fotókra.

A műanyag ugyanilyen ártalmas lehet. A puha PVC-tasakok lágyítókat tartalmaznak, amelyek idővel kiválnak, ettől a képek elszíneződhetnek vagy ragadni kezdhetnek. A ragasztó, a ragasztószalag és az öntapadós albumlapok is olyan anyagokat bocsátanak ki, amelyek károsítják a fotókat.

Ne állj meg a „savmentes” szónál

A csomagolásokon olyan szavak állnak, mint savmentes, fotóbiztos és archív minőség. Ezek nem védett kifejezések. Ráadásul a savmentes nem ugyanaz, mint a ligninmentes: egy papír lehet az egyik anélkül, hogy a másik is lenne. Nézd meg tehát, hogy mindkettő szerepel-e.

Ha nagyobb biztonságot szeretnél, keresd a PAT-ot, vagyis a Photographic Activity Testet. Ez a nemzetközi teszt (ISO 18916) azt vizsgálja, hogy egy anyag kémiai reakcióba lép-e a fotókkal. Azt a terméket, amely átmegy a teszten, fotóbiztosnak tekintheted. Papírnál és dobozoknál néha szabványokkal is találkozol: az ISO 9706 a tartós papírra, az ISO 16245 a papíralapú dokumentumok dobozaira és mappáira vonatkozik. Ezek a papírról szólnak; fotóknál a PAT a legfontosabb kiegészítés.

Dobozok és borítékok, amelyek tényleg jók

Egy átlagos családi archívumnak elég néhány jó alapdarab.

• Egy erős archiváló doboz savmentes és ligninmentes kartonból. Zárt dobozt válassz, fogantyúk, lyukak és szellőzőnyílások nélkül, hogy a por és a fény kint maradjon. Többek között A4-es és A3-as méretben is kapható.
• Képméretű fotódobozok, például 10 × 15 cm-es képekhez, amelyekben kartonelválasztókkal vagy kartotékkártyákkal csoportosíthatsz. Írd rá minden elválasztóra az évet, a hónapot és a témát, így később mindent megtalálsz.
• Savmentes papírból készült borítékok vagy mappák a különálló és értékes fotókhoz.

Inkább kartondobozt válassz, mint műanyag tárolódobozt. És ügyelj rá, hogy a tasakok és mappák pontosan beleférjenek a dobozba, így semmi sem csúszkál.

Melyik műanyag biztonságos

Háromféle műanyag alkalmas a fotók hosszú távú tárolására: a polipropilén (PP), a poliészter (Mylar néven is ismert) és a polietilén (PE). A PVC-t, más néven vinilt, hagyd a polcon. Ha nincs feltüntetve, miből készült egy tasak, ne vedd meg.

A műanyagnak van egy gyenge pontja: magas, nagyjából 60 százalék feletti páratartalomnál a fotók hozzáragadhatnak. Ha a képeid olyan helyen vannak, ahol néha nyirkos a levegő, inkább papírborítékot válassz. A saját tintasugaras nyomtatóddal készített képeket hagyd egy teljes napig száradni, mielőtt tasakba kerülnek.

Az albumokba való tasakokról és fotómappákról egy külön cikkben olvashatsz többet.

A legjobb hely a lakásban

A fotók a hűvöset, a szárazat, a sötétet és főleg az állandóságot szeretik. Az archívumok nagyjából 30 és 50 százalék közötti páratartalommal és legfeljebb 21 fok körüli hőmérséklettel számolnak; a hűvösebb jobb, amíg nem lesz nyirkos. A pontos számnál fontosabb, hogy az értékek ne ingadozzanak folyton. Egy egyszerű higrométer megmutatja, mennyire párás valahol a levegő.

Ahol inkább ne tárold a fotóidat:

• a padláson, ahol nyáron meleg, télen hideg van
• a pincében vagy a kúszótérben, ahol nedvesség, penész és beázás fenyeget
• a garázsban, a fészerben vagy egy bérelt tárolóban, az ingadozás és a kártevők miatt
• az ablakpárkányon vagy bárhol máshol a napon, ahol a színek kifakulnak
• a fűtőtest felett vagy mellett, és lehetőleg ne is egy hideg külső fal mellett
• frissen festett szobában vagy vadonatúj szekrényben, a festék, a ragasztó és az építőanyagok kipárolgása miatt

Általában egy fűtött nappaliban vagy hálószobában álló szekrény a legjobb. Ne tedd a dobozokat a padlóra, így szárazak maradnak, ha váratlanul víz kerül a földre.

Fektetve vagy állítva

Mindkettő jó, amíg a fotók rendesen meg vannak támasztva. Állítva tökéletesen működik egy éppen elég teli dobozban, erős elválasztókkal a képek között, hogy semmi ne dőljön el és ne vetemedjen meg. Egy félig üres dobozban a fotók eldőlnek és meghajlanak. Ilyenkor inkább fektesd őket.

A nagy méretű képeket, a régi, törékeny kartonra kasírozott fotókat és mindent, ami már kissé sérülékeny, mindig fektetve tárold. A nagy és nehéz albumok és scrapbookok is jobban járnak fektetve, a saját dobozukban vagy egy polcon.

Mit tegyél a képek közé

Az értékes fotók lehetőleg kapjanak saját tasakot vagy borítékot. Ha a képeidet egymásra rakva tárolod, tegyél közéjük semleges elválasztó lapot, például savmentes selyempapírt. Ez megelőzi a súrlódást és a karcolást, főleg a sérülékeny felületű matt képeknél.

Régi fotóknál egy dologra még figyelj. Sok savmentes papírt mésszel pufferelnek, hogy semlegesítse a savakat. A legtöbb modern képnek ez nem árt, de a korai fotóknak, a régi színes nagyításoknak és a cianotípiáknak éppen hogy árthat. Ezekhez a fotókhoz semleges pH-jú, pufferolatlan papírt vagy poliészter, illetve polipropilén tasakot válassz.

Ami nem való a képek közé: újságpapír, sima nyomtatópapír, ragasztószalaggal felragasztott cetlik, befőttesgumi, gemkapocs és tűzőkapocs.

Régi, különálló fotók

A régi, különálló fotókat a legbiztonságosabb saját polipropilén vagy poliészter tasakban, illetve pufferolatlan papírborítékban, egy zárt archiváló dobozban tárolni. Hagyd őket abban a sorrendben, ahogy megtaláltad. Lehet, hogy véletlenszerűnek tűnik, de annak, aki őrizte őket, gyakran jelentett valamit.

A régi fotókat csak akkor vedd kézbe, ha szükséges, tiszta, száraz kézzel, a szélüknél fogva. Az ujjak zsírt és savat hagynak a képfelületen, ezért ne érj a kép elejéhez. Támaszd alá az egész fotót, és ne egy sarkánál fogva emeld fel. Egy feltekeredett vagy összehajtott fotót soha ne nyomj erővel laposra.

Ha a fotók egy régi albumba vannak beragasztva, egyelőre hagyd őket ott. Erről két másik cikk szól ezen a blogon. Ha egy régi fotót ki szeretnél tenni a falra, egy másolatot keretezz be, az eredetit pedig tartsd a dobozban.

Negatívok a beszkennelés után

Ne dobd ki a negatívokat, akkor sem, ha mindent beszkenneltél. Egy negatív gyakran több részletet tartalmaz, mint amennyit egy első szkennelés rögzít, és egy jobb szkennerrel vagy új nagyítással később még többet hozhatsz ki belőle.

Polipropilén, polietilén vagy poliészter negatívlapokban vagy negatívtasakokban tárold őket, minden csíkot külön zsebben. A fotószaküzlet régi borítékja általában nem erre készült. Írd rá a lapra, melyik filmről, melyik évről és milyen témáról van szó, és adj neki ugyanazt a számot, mint a hozzá tartozó szkenneknek és nagyításoknak. A negatívok ugyanolyan helyre valók, mint a fotók: hűvös, száraz és sötét helyre.

Biztonságos írás a kép hátoldalára

Egy név és egy évszám a hátoldalon sokkal értékesebbé teszi a fotót a következő generáció számára. Használj puha ceruzát, például B-st vagy 2B-st, és nyomd finoman. A szélére vagy egy sarokba írj, ne a hátoldal közepére, mert ott könnyen átnyomódik az elejére. Tedd a fotót képpel lefelé egy tiszta, sima felületre.

Ne használj golyóstollat a nyomás miatt, és magán a fotón filctollat vagy alkoholos filcet se. A tinta átüthet, vagy átkenődhet az alatta fekvő képre. Ha a nagyításodnak sima, kissé műanyagszerű hátoldala van, amelyen a ceruza nem fog jól, írj a tasakra, a borítékra vagy egy mellé tett kártyára. Ha mégis magára a fotóra szeretnél írni, kifejezetten fotókhoz készült tollat válassz, és hagyd jól megszáradni a tintát. Alkoholos filcet csak a tasakok és mappák külsején használj.

Gyakori hibák

• Egy szakadást ragasztószalaggal megjavítani vagy egy fotót laminálni. Mindkettő elszínezi a képet, és károsíthatja a képréteget.
• Az egyetlen eredeti példányt keretben a napra kitenni.
• A vizes fotókat egymáson hagyni. Minél előbb tedd őket képpel felfelé egy hűvös, jól szellőző helyiségbe, és ne tegyél semmit a nedves felületre.
• Mindent „csak egy időre” betenni egy dobozba a padláson, ahol aztán évekig ott marad.

Nem kell mindent egyetlen hétvége alatt elintézned. Kezdd a számodra legkedvesebb fotókkal, adj nekik jó tasakot és jó dobozt, és tedd őket egy nyugodt helyre. A többi magától jön.