Scrapbook stílusok: ismerd fel őket, és találd meg a sajátod

Lapozgatod mások oldalait, és észreveszed, hogy némelyik azonnal megérint, mások hidegen hagynak. Ez már sokat elárul az ízlésedről. A scrapperek a legismertebb munkamódszereknek nevet is adtak, többnyire angolul. Ha felismered őket, könnyebben meg tudod fogalmazni, mi tetszik neked, célzottabban vásárolsz alapanyagot, és a saját oldalaid is nyugodtabbak lesznek.

A stílus nem szabály. Inkább olyan döntések gyűjteménye, amelyek gyakran együtt járnak: milyen színek, mennyi díszítés, mennyi üres tér és milyen anyagok. Lent azokat a stílusokat találod, amelyekkel a leggyakrabban találkozol.

Clean and simple

A clean and simple, röviden CAS vagy C&S, a legnyugodtabb stílus. A fotó áll az előtérben, minden más csak kiegészíti. Jellemzői:

• egyszínű vagy halványan mintás háttér, gyakran fehér vagy valamilyen lágy szín
• sok üres tér a fotó körül
• kevés díszítés: néhány matrica, egy pecsét, egy die cut
• mintás papír rendezett blokkokban vagy csíkokban, egymáshoz illő színekben
• egy jól olvasható cím és egy kis journaling (a szöveg az oldaladon)

Könnyűnek tűnik, de nem az. Aki megszokta, hogy sok mindent rétegez egymásra, annak nehéz abbahagyni. Épp mert kevés minden van az oldalon, mindenki észreveszi, ha valami nem stimmel: egy ferde csík, egy kicsit túl keskeny szegély. Sokat segít, ha ragasztás előtt vonalzóval és ceruzával kiméred.

Mégis jó stílus a kezdéshez. Kevés alapanyag kell hozzá, és megtanulod, mi történik, ha teret hagysz. Gyakori trükk, hogy egyetlen feltűnő színt párosítasz egy majdnem fehér háttérrel és egy kis feketével vagy sötétszürkével. Az az egy szín ragyoghat, az oldal mégis nyugodt marad.

Minimalista scrapbooking

A minimalista scrapbooking még egy lépéssel tovább megy. Néha csak egy fotó, pár sor szöveg és egyetlen apró díszítőelem kerül egy fehér oldalra. A különbség a clean and simple stílushoz képest főleg a mértékben van: a clean and simple oldalon még lehet egy papírkollekció és egy matricás cím, a minimalista munkánál addig hagysz el dolgokat, amíg szinte semmi sem marad.

Az elrendezéstől működik. Ne tedd a fotót automatikusan középre, hanem például egy sarokba vagy az oldal egyharmadához. Egy ismétlődő elem, egy vonal vagy néhány apró pötty fusson ki az üres térbe, így az egész egyben marad. Az üres tér ilyenkor nem lyuk, hanem levegő.

Vintage és shabby chic: mi a különbség

A kettőt gyakran összekeverik, mert mindkettőben van valami a régi időkből. Mégis másmilyen az érzésük.

A vintage réginek akar látszani. A színek barnák, bézsek, krémszínűek és megsárgultak. A szélek tépettek, csiszoltak vagy tintával sötétítettek, a fotók gyakran fekete-fehérek vagy szépiák. Régi újságbetűs papírt, kraftpapírt, csipkét, kis fémkulcsokat, sarokdíszeket és kereteket, gombokat látsz rajta. Olyan, mint egy padlásláda a nagymamád holmijaival.

A shabby chic romantikus és édes. A színek pasztellek: halvány rózsaszín, világoskék, krém. Sok virágot, csipkét, szalagot, gyöngyöt és csillogó strasszkövet látsz rajta, néha egy kis festékfröccsenést. Ez is kicsit használt és kopott, de édes, friss módon.

Egy gyors ökölszabály: ha a színeid földszínűek és barnák, akkor vintage. Ha pasztellek és virágosak, akkor shabby chic. A heritage rokona a vintage-nek, de valódi régi családi fotók köré épül, gyakran az ősök tárgyaival kiegészítve.

Az amerikai stílus

Az amerikai stílust sokan klasszikus alapnak tartják, amelyből a többi kinőtt. Egy vagy több fotó áll a középpontban, a díszítés pedig illik a témához és a fotó színeihez. Egy tengerparti fotó mellé homok, kagylók és kék kerül. Az oldalak gyakran rendezetten épülnek fel, egyenes papírblokkokkal, jól olvasható címmel, és egyetlen kollekcióból származó matricákkal vagy die cutokkal.

Egyes scrapperek ezzel szembeállítanak egy európai stílust: lazább és organikusabb, több réteggel, festékkel és olyan formákkal, amelyek nem illeszkednek rácsba. A megkülönböztetés durva, és nem mindenki használja, de találkozni fogsz vele.

Artsy és mixed media

Az artsy és a mixed media közel áll egymáshoz. A mixed media szó szerint azt jelenti, hogy különböző anyagokat keversz: festéket, gessót (fehér alapozót), struktúrapasztát, tintát, stencileket, textilt, fát, flittereket. Maga a háttér is önálló alkotás lesz, fröccsenésekkel, foltokkal és áttűnő rétegekkel.

A színek gyakran erőteljesek és kontrasztosak. A fotó általában a középpontban marad, de élénk, rétegzett környezetbe ágyazva. Vastag papír kell hozzá, amely bírja a nedves technikákat, és némi tapasztalat abban, hogyan viselkedik a festék és a paszta.

Az artsy szót kicsit tágabban használják, olyan oldalakra, amelyek inkább műalkotásra hasonlítanak, mint fotóalbumra: sok kézimunka, rajzolt vonalak, doodle-ök, kollázs. A free style is ebbe a sorba tartozik. Itt nem követsz állandó irányt, és úgy kombinálod a technikákat és stílusokat, ahogy neked jólesik. Sok scrapper valójában itt tart.

Még néhány név, amivel találkozhatsz

• Clustering: az összes díszítés az oldal egyetlen részén összegyűjtve, rétegek fürtjeként, a többi rész üres.
• Natural: szárított virágok, gallyak, levelek, kraftpapír és raffia.
• Cute: vidám, pasztell, aranyos kis figurákkal.
• Ephemera stílus: kollázsszerű háttér sok egymásra rakott papírkával, kártyával és címkével.

A digitális scrapbooking nem külön stílus. Ez egy munkamódszer, és bármelyik stílust megvalósíthatod vele.

Hogyan találod meg a saját stílusod

Kezdd azzal, ami már most tetszik. Gyűjts össze húsz-harminc olyan oldalt másoktól, amely megérint, egy moodboardon vagy egyszerűen egy képeket tartalmazó mappában. Utána tedd őket egymás mellé, és nézd meg, mi ismétlődik. Világos hátterek vagy épp sötétek? Sok réteg vagy kevés? Feszes blokkok vagy rendetlen szélek? Gyakran kiderül, hogy többet tudsz, mint gondoltad.

Nézd meg a saját készletedet is. Amit megveszel, elárulja az ízlésed. Főleg pasztellek és csipke van nálad, vagy kraftpapír és fém sarokdíszek? És mi az, ami mindig kimarad, pedig a boltban gyönyörűnek találtad?

Ezután készíts el néhány neked tetsző oldalt a saját fotóiddal és alapanyagaiddal. Így hamar rájössz, mi jön természetesen, és mi esik nehezedre. Aki sok oldalt készít, annál a saját stílus magától kialakul. Ez lassan megy, és ez így rendben van. Az első oldalak gyakran csalódást okoznak, és épp ezekből tanulsz a legtöbbet.

Segít, ha egy ideig egyetlen stílusnál maradsz, és alaposan megismered. A szemed élesebb lesz, tudni fogod, mely színek illenek össze, és kevesebb olyan dolgot veszel, amit soha nem használsz. Utána kölcsönözhetsz apró részeket más stílusokból. Épp egy ilyen keverékből lesz idővel a saját kézjegyed.

Azt is gondold végig, mit szeretnél a könyveddel. Ha főleg történeteket akarsz megörökíteni, és gyorsan dolgoznál, egy nyugodt stílus illik hozzád. Ha főleg festékkel és rétegekkel alkotnál, akkor a mixed media a kézenfekvőbb.

Lehet oldalanként más a stílusod

Igen. Egyetlen szabály sem mondja ki, hogy egy albumnak egyetlen stílusból kell állnia. Sok scrapper témánként választ: vintage oldal nagypapa régi fotóihoz, valami friss és letisztult a nyaraláshoz, egy játékos oldal a gyerekek születésnapjához.

Ha mégis azt szeretnéd, hogy egy album egységes legyen, tarts meg néhány dolgot változatlanul. Például ugyanazt a betűtípust vagy kézírást a címekben, egy visszatérő színt, vagy a journaling ugyanazon módját. Így a többi oldalanként változhat anélkül, hogy rendetlennek hatna.

Fordítva is működik: stílusonként egy album. Egy letisztult évkönyv, egy mixed media könyv a kísérletekhez, egy kis vintage album a családtörténethez. Végül az a legjobb stílus, amelyben kedvvel alkotsz tovább.