Ki van a régi fotón, és mikor készült?

Mindenki ismeri azt a dobozt. Fotók ünneplőbe öltözött emberekről, egy esküvő egy templom előtt, egy kisfiú triciklin. Soha senki nem írt a hátuljukra semmit, mert akkor még mindenki tudta. Hogy ma kik vannak rajtuk, és mikor készültek, sokszor mégis kideríthető. Kell hozzá egy kis nyomozás, egy nagyító, és főleg azok az emberek, akik még emlékeznek.

Kezdd a családdal, és kezdd most

A legjobb forrás nem egy archívumban van, hanem a konyhaasztalnál. Nagybácsik, nagynénik, egy idős szomszédasszony: ők felismerik az arcokat, házakat és alkalmakat, amelyek neked ismeretlenek. Ez a tudás velük együtt tűnik el, és ez gyorsabban megy, mint gondolnád.

Néhány dolog megkönnyíti az ilyen beszélgetést:

• Vigyél magaddal egy kis köteget, tíz-húsz fotót, ne az egész dobozt.
• Papíron mutasd meg a képeket, vagy egy tableten, amelyen nagyítani lehet. Az idősebbek sokszor csak akkor ismernek fel valakit, ha az arca nagyban látszik.
• Tegyél fel nyitott kérdéseket. Ne csak azt, hogy ki ez, hanem azt is: hol volt ez, mit ünnepeltek, ki készíthette ezt a fotót?
• Mindent azonnal írj le, azt is, ami bizonytalan. „Valószínűleg Riek néni, talán a húga” – ez is több a semminél.
• Vedd fel a beszélgetést, ha mindenki beleegyezik. A közben előkerülő történetek később gyakran a legértékesebbek.

Kérdezd meg külön a különböző rokonokat is. Az egyik a neveket tudja, a másik azt, hol állt a ház. Ha ellentmondanak egymásnak, jegyezd fel mindkét változatot.

Számolj a születési évekkel

Ha tudod, ki van egy fotón, gyakran már van is egy időszakod. Egy 1925-ben született ember eljegyzési fotója nagyjából a negyvenes évekből származhat. Egy körülbelül hatévesnek látszó gyerek elég pontos becslést ad, ha ismered a születési évét.

Fordítva is működik. Ha van egy csoportképed, amelyen egy embert felismersz, becsüld meg, hány évesnek látszik. Ez irányt ad a fotón lévő többi emberhez: a családban kinek az életkora illik ahhoz a pillanathoz?

A fotó fajtája sokat elárul

Fordítsd meg a fotót, és nézd meg tárgyként. A méret, a karton és a kidolgozás az idők során változott, és ez segít a datálásban.

• A kis, erős kartonra ragasztott, nagyjából névjegykártya méretű portrék főleg a 19. század második felére jellemzők. A nagyobb, kartonra ragasztott portrék, az úgynevezett kabinetfotók kicsit később jelentek meg, és egészen a 20. század elejéig megmaradtak.
• A hátoldalukon címzési mezővel ellátott képeslapfotók a 20. század első évtizedeiben voltak népszerűek.
• Fogazott szélű nagyításokat főleg az ötvenes-hatvanas évek körül látni.
• A fehér keretes, négyzet alakú színes fotók, amelyeken a színek a piros vagy narancs felé tolódtak, gyakran a hatvanas-hetvenes évekre utalnak.
• A 20. század második feléből származó fotók hátoldalán vagy szélén néha ott van egy hónap és egy év, amelyet az előhívást végző fotólabor nyomtatott rá. Nézd meg jól, ez a felirat gyakran nagyon apró.

Az ilyen jellemzők egy időszakot adnak meg, nem pontos dátumot. Az emberek sokáig megőrizték a fotóikat, és a régi portrékat néha újra is nyomtatták. Használd nyomként, a többivel együtt.

A fényképész mint nyom

A régi műtermi portréknál a karton elején vagy hátulján gyakran ott van a fényképész neve, a település és néha egy cím is. Ez aranyat ér. A fényképészek költöztek, csődbe mentek vagy átadták az üzletüket, és a címük is változott. Ha tudod, mikor működött egy fényképész egy adott címen, azt is nagyjából tudod, mikor készült a fotó.

Ezeket az adatokat régi címjegyzékekben, újsághirdetésekben, és néha archívumok vagy múzeumok által vezetett fényképész-jegyzékekben találod meg. A műterem helye ráadásul azt is elárulja, hol élt akkoriban a család, vagy hol járt látogatóban.

Ruhák, frizurák és a háttér

A divat ismert nyom, de bánj vele óvatosan. Vidéken és az idősebbeknél a divat gyakran éveket késett, az ünneplő ruhát pedig sokáig hordták. A ruházat inkább egy évtizedet ad meg, mint egy évet.

Főleg a gyorsan változó dolgokra figyelj: a szoknyák hosszára, az ujjak formájára, a kalapokra, frizurákra, szemüvegekre. Egy nagyító segít. Nézd meg a hátteret is. Az autók, biciklik, kirakatok, utcai lámpák és reklámtáblák gyakran jól datálhatók. Egy felismerhető épületet vagy utcát összevethetsz az adott helyről készült régi fotókkal egy online képarchívumban.

Iskolai osztályokról, egyesületekről vagy sportcsapatokról készült fotóknál megéri nagyítóval minden arcot megnézni. Gyakran van valahol egy tábla vagy zászló egy névvel vagy évszámmal.

Archívumok és újságok

Ha nagyjából tudod, kiről van szó, nyilvános forrásokban kereshetsz tovább. Hollandiában sok születési, házassági és halotti anyakönyv digitalizálva van, és olyan oldalakon kereshető, mint a WieWasWie és az Open Archieven. Így megtalálod a születési éveket, a testvérek nevét, és azt, hogy ki kivel házasodott. A frissebb anyakönyvek még nem nyilvánosak: a születési anyakönyvek 100, a házassági anyakönyvek 75, a halotti anyakönyvek 50 év után válnak azzá.

A digitalizált újságok, például a Delpherben, családi híreket, eljegyzéseket, évfordulókat és egyesületi beszámolókat tartalmaznak. Egy ezüstlakodalomról szóló hír épp azt a fotót magyarázhatja meg, amelyet már évek óta nézel. Ne csak névre keress: a régi újságok szövegfelismerése hibázik, ezért próbáld ki a név változatait is, vagy keress helyre és dátumra.

Ne feledkezz meg a regionális levéltárakról és helytörténeti egyesületekről sem azon a településen, ahol a családod élt. Nekik vannak képarchívumaik utcákról és épületekről készült régi fotókkal, és néha a lakók scrapbookjaiból és albumaiból származó teljes gyűjtemények is. Nem minden érhető el online; egy e-mail vagy egy látogatás gyakran többet hoz, mint várnád.

Mire képes a mesterséges intelligencia?

Sok fotóprogram és app automatikusan csoportosítja az arcokat. Ez régi fotók szkennelt változatán is működik, és hasznos lehet: egyszer csak látod, hogy ugyanaz a férfi tizenkét fotón szerepel, különböző életkorokban. Akkor elég csak egyszer kideríteni, ki ő.

Vannak olyan szolgáltatások is, amelyek a régi fotókon lévő arcokat más felhasználók fotóival vetik össze, vagy megbecsülik az életkort vagy az időszakot. Ezt kezeld javaslatként, ne válaszként. Az arcfelismerés tévedhet az egymásra hasonlító rokonoknál, a régi, homályos fotóknál pedig még gyakrabban.

A mesterséges intelligencia ki is színezhet vagy élesíthet egy fotót. Ez szépen néz ki, de a program kitalálja azt, amit nem lát. Egy kiszínezett kabát tehát nem a valódi színét mutatja, egy feljavított arc pedig kicsit másnak tűnhet, mint amilyen az illető volt. Az eredeti szkennelt képet mindig őrizd meg, a szerkesztett változatot pedig csak nézegetésre használd.

Gondold át azt is, mit osztasz meg. Az arcfelismerés arcadatokkal dolgozik, és ezek érzékeny adatok. A családról készült fotók, amelyeket feltöltesz egy online szolgáltatásba, már nem csak a tieid. Főleg még élő emberek esetén előbb kérdezd meg, rendben van-e.

Egy név végül mindig egy emlékezetből vagy papírról kerül elő. A mesterséges intelligencia segít keresni, a választ a család és az archívumok adják meg.

Rögzítsd azoknak, akik utánad jönnek

Amit kiderítesz, csak akkor ér valamit, ha megmarad. Úgy írd le, hogy ötven év múlva is érthető legyen.

• A különálló fotók hátoldalára puha ceruzával, gyenge nyomással, a szél mentén írj. Ne használj golyóstollat vagy filcet, mert átnyomódik vagy elkenődik.
• Jegyezd fel, ki van rajta balról jobbra, teljes névvel, a helyet, az évet vagy az időszakot, és azt, honnan tudod: „Henk bácsi szerint” vagy „a ruházat alapján becsülve”.
• Nagyobb gyűjteményeknél készíts egy egyszerű listát: minden fotóhoz egy szám, ki van rajta, a dátum, a fényképész és az információd forrása.
• A gyűjteményt abban a sorrendben tárold, ahogy kaptad, vagy jegyezd fel ezt a sorrendet. Maga a sorrend is jelenthet valamit.

Ha beszkenneled a fotókat, a hátoldalukat is szkenneld be, a neveket pedig írd bele a fájlnévbe vagy a fájl leírásába. Ha meg akarod őrizni és meg akarod osztani őket a családdal, egy olyan app, mint a Scrappd, a szkennelt képeket a történetekkel együtt egyetlen polcon tarthatja.

Végül egy albumban vagy scrapbookban egyszerűen írd a neveket a fotók alá, a saját kézírásoddal. Pont ez hiányzott a dobozban lévő fotók mellől.