Scrapbookozás gyerekekkel

A gyerekek már azelőtt vágnak, ragasztanak és gyűjtögetnek, hogy ismernék a scrapbook szót. Egy vonatjegy, egy szép falevél, egy rajz a napról: mindezt meg kell őrizni valahol. A közös scrapbookozás ennek helyet ad. Ráadásul olyan hobbi, amelyben te és a gyereked egy asztalnál ugyanazon dolgoztok, mindenki a maga szintjén.

Hány éves kortól lehet

Tulajdonképpen attól a pillanattól, hogy a gyerek rá tud nyomni valamit a papírra. A nagyjából kétéves totyogók már tudnak matricát ragasztani, vastag zsírkrétával rajzolni, és egy papírdarabot a ragasztós helyre tenni. Gyerekollóval körülbelül hároméves kortól, felügyelet mellett jöhetnek az első vágások.

Nagyjából ötéves korig maradj az egyszerű és rövid alkalmaknál. A vágás és a ragasztás még nem megy magától, és a figyelem gyakran negyedóra után elfogy. Osszátok meg a munkát: te körbevágod a fotókat, a gyereked kiválasztja, hová kerüljenek, és felragasztja őket.

Körülbelül hatéves kortól a gyerekek már maguk vágnak, le tudnak írni néhány szót, és meg tudnak tervezni egy oldalt. A nagyobbak gyakran maguk akarják eldönteni, hogyan nézzen ki, és néha már egész történeteket írnak a fotóikhoz. Az életkor csak irányadó; hamar látni fogod, mire képes a gyereked.

Biztonságos ragasztó, olló és anyagok

Kisgyerekeknek a ragasztóstift a legjobb. Tiszta, gyorsan szárad, és könnyen letörölhető. A fehér kézműves ragasztó jól jön nehezebb dolgokhoz, például kartonhoz vagy gombokhoz, de a vékonyabb papírt hamar átáztatja és hullámossá teszi. A kétoldalú ragasztószalag nagyobb gyerekeknek való, mert nehéz leszedni, ha rossz helyre került.

Vigyázz az értékes fotókkal. A gyerekragasztó általában kimosható, de nem mindig savmentes, és idővel károsíthatja a fényképet. Ezért adj a gyerekeknek nyomatokat vagy másolatokat, az eredetieket pedig tartsd elérhetetlen helyen. Így nem tragédia, ha egy fotó ferdén vagy ujjlenyomattal kerül a könyvbe.

Kisgyerekeknek lekerekített hegyű gyerekollót válassz. A sniccer és a papírvágógép a felnőtteké. Maradj a közelben, amíg vágnak, és utána tedd el az ollókat.

Néhány további dolog, amire érdemes figyelni:

• Az apró darabok, mint a flitterek, a kis gombok és a strasszkövek nem valók három év alatti gyerekek kezébe, mert lenyelhetik őket.
• Az oldal hátoldalán lévő tűzőkapcsokat leragaszthatod, hogy senki ne akadjon bele.
• A ragasztópisztoly nem gyerekkézbe való.
• Takard le az asztalt lemosható terítővel vagy régi újsággal, és tarts kéznél egy nedves rongyot a ragasztóhoz és a csillámhoz.

A rongyra a konfettinél és a csillámnál biztosan szükséged lesz. A gyerekek imádják, de számíts rá, hogy még hónapokkal később is találsz belőle a díszpárnák között.

Saját album

Azok a gyerekek, akik a te albumodba segítenek, hamar rájönnek, hogy nem csinálhatnak bármit. Erre a saját könyv a megoldás. Abban ők döntik el, mi kerül bele, akkor is, ha az egy kukásautó fotója, vagy egy fénykép nélküli, matricákkal teli oldal.

Válassz valami strapabírót. Egy vastag lapú vázlatfüzet vagy egy gyűrűs mappa különálló kartonlapokkal tökéletesen megfelel. A gyűrűs mappa előnye, hogy egy elrontott oldalt ki lehet venni, és könnyen lehet újakat betenni.

Adj a gyereknek egy saját dobozt néhány fotóval, papírral, matricával és azzal, amit ő maga gyűjtött: jegyekkel, szalvétákkal, egy pékségi zacskóval. A ruhák címkéi és egy ajándék masnija is jól mutatnak. Beszéljétek meg, hogy csak akkor segítesz, ha a gyereked kéri. Lehet, hogy a könyv a te mércéd szerint nem lesz szép, de tényleg az övé lesz.

Jó első lépés egy nyaralási napló. Vigyél magaddal egy mappát különálló lapokkal, egy ragasztóstiftet, egy ollót, néhány filcet és egy borítékot a jegyeknek. Napi egy rajz vagy három rövid mondat elég. Egy állandó időpont, például vacsora után, segít kitartani. Ne erőltesd: egy kihagyott nap is belefér.

Mit tanulnak belőle

A scrapbookozás több puszta elfoglaltságnál. A vágás, tépés, hajtogatás és az apró dolgok pontos elhelyezése fejleszti a finommotorikát: a kéz és az ujjak apró mozdulatait, amelyekre a ceruzafogáshoz is szükségük van. Azt is megtanulhatják, hogy hosszabb ideig maradjanak egy feladatnál.

Legalább ilyen értékes a mesélés. Egy oldal elkészítése azt jelenti, hogy ki kell választani, mi volt fontos, és sorrendbe kell tenni. Minden fotónál kérdezd meg, mi történt, ki volt ott, és mi volt a legjobb. Írd le szó szerint a válaszokat, vagy hagyd, hogy a gyereked maga írja le, amint tud írni. Egy olyan mondat, mint „a kacsa megette a kenyeremet, és akkor sírnom kellett”, húsz év múlva aranyat ér.

A hangsúly a készítésen legyen, ne az eredményen. Ha a gyerek elkeseredik, mert valami nem úgy sikerül, ahogy szerette volna, keressetek együtt megoldást. Egy ferdén kivágott fotó kaphat új keretet, egy pacából virág lehet.

A gyerekanyagok külön tartása

Aki maga is scrapbookozik, ismeri: a legszebb designpapírod egyszer csak darabokra vágva hever, a drága nyomdafestéked pedig a terítőn van. Ezért tarts egy külön dobozt vagy fiókot olyan anyagokkal, amelyeket a gyerekek szabadon használhatnak.

Ebbe kerülhet:

• papír- és kartonmaradékok a saját készletedből
• matricák, amelyeket te már nem használsz
• egy ragasztóstift, egy gyerekolló és néhány filc
• színes papír, selyempapír és egy lyukasztó
• összegyűjtött jegyek, címkék, szalagdarabok és gombok (nagyobb gyerekeknek)

A saját holmidat tedd olyan helyre, ahol a gyerekek nem érik el maguktól. Így scrapbookozás közben nem kell folyton nemet mondanod, és a gyereked pontosan tudja, mit szabad. A rendrakás is könnyebb: ami a gyerekdobozból jött, az oda is megy vissza.

Egyszerű projektek egy esős délutánra

Nem kell egy egész albumot megtervezned. Néhány ötlet egy otthoni délutánra:

1. Egy oldal egyetlen napról. Nyomtass ki három-négy fotót egy kirándulásról, hagyd, hogy a gyereked kiválassza és felragassza őket, és írjatok mellé együtt néhány mondatot.
2. Kéznyomos lap. Rajzold körbe a gyereked kezét vastag papíron, vágd ki, és ragaszd egy kártyára vagy oldalra. Csináljátok meg minden évben, így látni fogod, ahogy nő a keze.
3. Papírlánc. Vágj kb. 1,5 × 20 cm-es csíkokat, ragaszd őket egymásba fűzött karikákká, és egy darabját használd szegélyként egy oldalon.
4. Konfettikészítés lyukasztóval. A gyerekek színes papírt lyukasztanak, és a korongokat egy ragasztós felületre szórják. Jót tesz a kis kezeknek, és igazi buli csinálni.
5. Egy oldal arról, amit gyűjtenek: kagylókról, kavicsokról, gesztenyékről. Fotózd le, ragaszd be a képet, és írd mellé, hol találtátok.
6. Egy „ez vagyok én” oldal a kedvenc étellel, a legjobb baráttal, a kedvenc színnel és egy önarcképpel. Ismételjétek meg minden évben.

Legyenek rövidek az alkalmak, főleg kisgyerekeknél. Inkább húsz perc jókedvvel, mint egy óra sírással.

Őrizd meg, amit készítenek

A gyerekek oldalai gyakran zsúfoltak és sérülékenyek, vastag ragasztórétegekkel és leváló matricákkal. Tedd őket genothermbe, vagy tárold őket laposan egy dobozban. Ha később is meg szeretnéd mutatni őket anélkül, hogy az eredeti elkopna, szkenneld be a legszebb oldalakat. A Scrappdban így felteheted őket egy saját polcra, hogy a nagyszülők is belenézhessenek.