Jegyek, blokkok és újságkivágások megőrzése az albumodban

Egy album legszebb részei gyakran nem a fotók, hanem a körülöttük lévő papírkák. Az első koncerted jegye, egy város térképe, ahol eltévedtél, a blokk egy ebédről, amit sosem felejtesz el. Ezektől lesz igazán élő egy oldal. Csakhogy őket sosem arra szánták, hogy sokáig megmaradjanak, és ezt pár év után észre is veszed. Néhány bevált szokással olvashatók maradnak, és az oldalad többi részét is megóvod.

Mi az az ephemera?

Ephemerának (magyarul efemerának is) hívjuk azokat a papírkákat és apróságokat, amelyeket rövid használatra szántak: belépőjegyek, vonatjegyek, blokkok, képeslapok, szórólapok, étlapok, levelek, születési kártyák, címkék és újságkivágások. A scrapperek azóta gyűjtik őket, amióta scrapbookok léteznek. A tizenkilencedik században az emberek egész könyveket ragasztottak tele kivágásokkal, névjegykártyákkal és reklámképekkel, és az archívumokban az ilyen kivágások néha az egyetlen megmaradt példányai egy-egy újságcikknek.

Épp mert az ephemera eldobható holmi, az anyaga gyakran gyenge minőségű. Olcsó papír, nem fényálló tinta, vagy egy különleges papírfajta, amely magától kifakul. Ez másfajta bánásmódot kíván, mint a fotóid.

Miért fakulnak ki a blokkok?

A legtöbb pénztári blokkot, parkolójegyet és néhány vonatjegyet hőpapírra nyomtatják. Nincs rajta tinta: a papíron van egy réteg, amely hő hatására megfeketedik. Ugyanez a réteg később is reagál a hőre, a fényre, a dörzsölésre és bizonyos anyagokra. Ezért látod, hogy a blokkok pár év után kifakulnak, vagy épp teljesen szürkék vagy feketék lesznek.

Ami segít, hogy minél tovább olvashatók maradjanak:

• Szkenneld be vagy fotózd le a blokkot minél hamarabb, lehetőleg még aznap. Így a szöveg mindenképp megmarad.
• A szkennelt kép nyomatát ragaszd be az albumodba, az eredetit pedig tedd egy tasakba vagy kis borítékba mellé vagy mögé.
• Tartsd távol a hőpapírt a naptól és a hőforrásoktól, például a lámpától vagy a radiátortól.
• Ne tedd PVC-tasakba. A PVC-ben lévő lágyítók eltüntethetik a szöveget. Válassz polipropilén vagy poliészter tasakot.
• A nyomtatott oldalt minél kevesebbet érintsd, főleg ha kézkrém van a kezeden.
• Ne használj nedves ragasztót az előlapon, és ne írj rá olyan tollal, amely nyomja a papírt vagy felmelegszik.

Egy már majdnem eltűnt blokkot néha még el tudsz olvasni, ha beszkenneled és felhúzod a kontrasztot. Ezt rögtön tedd meg, mert jobb már nem lesz.

Újságpapír és sav

Az újságpapír olcsó, sok lignint tartalmazó fapépből készül. Ez az az anyag, amelytől a papír savassá válik és megsárgul. Egy kivágás pár év után sárga és törékeny lesz, és a sav átterjedhet arra, ami mellette van: a savmentes kartonodra, az oldalon lévő journalingra vagy egy hozzáérő fotóra. A régi kivágás melletti barna foltokat sok régi albumban látni.

Két lehetőséged van, és gyakran mindkettőt csinálod:

• Másolás. Készíts másolatot vagy nyomatot a kivágásról savmentes papírra, és azt ragaszd be az albumodba. Ugyanúgy néz ki, a méretét is igazíthatod, és fehér marad. Az eredetit külön tedd el egy savmentes kis borítékba vagy tasakba.
• Elválasztás. Ha az igazi kivágást szeretnéd az albumodba, csúsztasd egy poliészter vagy polipropilén tasakba, vagy tegyél mögé egy lap savmentes papírt, hogy ne érjen hozzá az oldaladhoz. Ne ragaszd közvetlenül az oldalra, és ne használj ragasztószalagot.

Létezik papírhoz való savtalanító spray is, amely semlegesítheti a kivágásban lévő savat. Ez lassítja a sárgulást, de visszafordíthatatlan beavatkozás, és a hatása termékenként eltér. Előbb próbáld ki egy olyan darabon, amelyre nincs szükséged, egy értékes darabot pedig inkább bízz restaurátorra.

Kétoldalas jegyek, levelek és képeslapok

Sok ephemerának mindkét oldala megőrzésre érdemes. Egy képeslap képpel és üdvözlettel, egy jegy, amelynek a hátulján a dátum áll, egy kétoldalas levél. Ha beragasztod, az egyik oldalt elveszíted.

• A fotósarkok ragasztó nélkül tartják a lapot. Bármikor kiveheted, hogy elolvasd a hátulját.
• Egy átlátszó polipropilén tasak vagy tasakocska, felül nyitva, mindkét oldalt megmutatja. Mindenféle méretben kaphatók, olyanok is, amelyeket egy oldalra lehet ragasztani.
• Egy kis boríték az oldaladon ideális levelekhez és kisebb kártyákhoz. Írd rá a borítékra, mi van benne.
• Egy fül vagy zsanér, vagyis egy papírcsík, amelyet a kártya szélére és az oldalra ragasztasz, lehetővé teszi, hogy a kártya úgy nyíljon, mint egy könyvlap.
• Oldaltasakos albumban egy kártyát lazán becsúsztathatsz egy zsebes oldal rekeszébe. Így mindkét oldalát látod, és semmi sincs hozzárögzítve.

Ahol lehet, vedd le az ephemeráról a gemkapcsokat, tűzőkapcsokat és befőttes gumikat. A fém rozsdásodik, a gumi ragacsossá válik, és mindkettő foltot hagy.

Vastag szuvenírek, például érmék és karszalagok

Egy fesztiválkarszalag, egy külföldi érme, egy kitűző vagy egy kagyló: hozzátartoznak a történethez, de nehéz velük egy albumban. A kemény és vastag holmi benyomja a szomszédos oldalt, karcolja a fotókat, és kidomborítja az albumot, ami megterheli a gerincét.

Ami jól működik:

• Az apróságokat tedd egy erős polipropilén tasakba, és a tasakot ragaszd be, ne magát a tárgyat.
• Fémet soha ne tegyél közvetlenül fotóhoz. Az éles széleket takard le egy darab papírral.
• A szomszédos oldalon a vastagabb dolgot tedd máshová, hogy két vastag tárgy ne nyomja egymást. Vagy a szemközti oldalra tegyél valamit ugyanabban a vastagságban, például egy darab habszivacsot, hogy az album laposan csukódjon.
• A lelapítható dolgokat, például egy textil karszalagot, felvághatsz, és laposan egy tasakba teheted.
• Az igazán vastag dolgok, például egy kő vagy egy dugó, egy dobozba valók az albumod mellé. Egy fotó a tárgyról az oldalon ugyanolyan jól elmeséli a történetet.

A romlandó dolgokat, például a friss virágot vagy egy cukorkát, jobb, ha nem teszed az albumodba. Foltot hagyhatnak, összeragaszthatják az oldalakat, és vonzzák a rovarokat. A szárított, préselt virágok jobban bírják, de nekik is a saját tasakjukban a legbiztonságosabb.

Nagy újságok és poszterek az albumod mellett

Egy teljes újság abból a napból, amikor a gyereked született, egy koncertposzter vagy egy túraútvonal nagy térképe: ezek nem férnek el többszöri hajtogatás nélkül. Minden hajtás gyenge pont. A papír eltörik a hajtásnál, főleg a savas újságpapír, a vastag köteg pedig megterheli az albumod gerincét.

Jobb, ha a nagy darabot laposan tárolod, egy megfelelő méretű, például A3-as savmentes mappában vagy dobozban. Az albumodba tegyél egy kis másolatot, egy fotót vagy azt a részletet, ami számít, például a címet vagy a dátumot, egy megjegyzéssel, hogy az eredeti a mappában van. Így az albumod könnyű marad, és mégis megvan az egész.

Apró szokások, amelyek segítenek

• Utazáskor vigyél magaddal egy borítékot vagy tasakot az összes papírkának, hogy ne gyűrődjenek meg a táskádban.
• Rögtön írd a hátuljára vagy egy öntapadós cetlire, mi az, és mikor volt. Egy év múlva már nem fogsz emlékezni rá.
• Semmit ne ragassz ragasztószalaggal, és savmentes, fotóbiztos ragasztót használj.
• A különleges darabokat szkenneld be, mielőtt felhasználod őket. Így egy ragasztós vagy ollós baki nem számít annyira.