Scrapbook vagy journal kötése házilag

Egy bolti album sosem tökéletes. Vagy a mérete nem stimmel, vagy a gerince túl keskeny ahhoz, amit bele szeretnél ragasztani. Ha magad kötöd be, ez megoldódik, és nem is olyan nehéz, mint amilyennek látszik. Egy tűvel, egy kis cérnával és pár darab kartonnal már sokra mész.

Előbb a kérdés, ami mindent eldönt: milyen vastag lesz

Egy üres könyv és egy teli scrapbook két különböző dolog. A fotók, kártyák, kis borítékok és embellishmentek (díszítések, például gombok, matricák és virágok) minden oldalt vastagabbá tesznek, de csak a lap elején. A gerinc ugyanolyan vékony marad. Az eredmény egy könyv, ami legyezőként nyílik szét, és nem akar becsukódni.

Ezért vannak a bolti albumokban széles gerincek vagy külön csíkok a lapok között. Ha magad kötsz, ezt a helyet neked is be kell építened. Gondold át előre: olyan journal lesz, amibe főleg írsz, vagy olyan album, ami megtelik fotókkal és rétegekkel? A válasz dönti el, melyik kötést választod.

Gyűrűk: a legkönnyebb kezdés

A könyvgyűrűk nyitható fémkarikák. Minden lapba és a borítóba lyukasztasz két vagy három lyukat, és kész. A nagy előnyük, hogy bármikor hozzáadhatsz, kicserélhetsz vagy kivehetsz oldalakat. Így a könyv egyszerűen együtt nő azzal, amit beleragasztasz.

Néhány dolog, amire figyelj:

• Válassz bő gyűrűket: egy scrapbook vastagabb lesz, mint gondolnád.
• Minden oldalon pontosan ugyanott lyukassz. Készíts egy sablont kartonból, és mindig azt tedd a lapra.
• A borítóhoz a nagyjából 2 mm-es szürkelemez a legjobb. A vékonyabb karton lötyögni fog a gyűrűkön.
• A vékony lapokon ragassz egy kis megerősítést a lyukak köré, különben egy idő után kiszakadnak.

A gyűrű akkor is jó megoldás, ha nincs géped, de gyorsan el kell készülnie, például ajándékba.

Füzetek hajtása

A füzet (szakszóval íves egység) egymásba tolt, félbehajtott lapok kis kötege, olyan, mint egy borító nélküli irka. Fogj négy-öt ívet, hajtsd félbe őket, és tedd egymásba. Ha egy füzetbe több ív kerül, a hajtás kidomborodik, és a belső lapok elöl kilógnak.

Hajtogass csontkéssel: ez egy lapos csont- vagy műanyag eszköz, amivel élesre simíthatod a hajtást. Figyelj a papír szálirányára: a legtöbb ívben a rostok egy irányba futnak, és ebben az irányban a papír szépen, repedés nélkül hajlik. Hajlítsd meg finoman a lapot mindkét irányban; amerre kevésbé áll ellen, arra fut a szál. Scrapbookhoz olyan papírt válassz, ami jól hajlik, és nem törik meg a hajtásvonalon. Az akvarellpapír és a vastagabb rajzpapír általában jól beválik.

A sima, 80 grammos nyomtatópapír túl vékony a fotókhoz. Azokhoz az oldalakhoz, amikre ragasztasz, a 120–200 grammos papír jó, a nehéz layoutokhoz pedig lehet még vastagabb is.

Egy füzet varrása

A legegyszerűbb varrott kötés egyetlen füzet, három vagy öt lyukkal a hajtásban. A lyukakat előbb szúrd ki árral úgy, hogy a nyitott füzet egy félbehajtott kartonban fekszik, így a lyukak pontosan a hajtásvonalra kerülnek. Használj sablont, akkor minden szépen egy vonalba esik.

Így varrsz három lyukkal:

1. Belülről kezdj a középső lyuknál, és öltsd ki a tűt.
2. Kívül menj a felső lyukhoz, és szúrj vissza befelé.
3. Belül haladj el a középső lyuk mellett az alsóig, és szúrj ki.
4. Kívülről gyere vissza a középső lyukon.
5. Köss csomót a középső lyuk fölött futó hosszú szál köré, és vágd el.

A cérnát mindig a hajtás irányában húzd meg, ne keresztben, különben elszakad a papír. Egy mini albumhoz vagy úti journalhoz ez gyakran elég is.

Több füzet

Ha vastagabb könyvet szeretnél, több füzetet varrsz össze. Kopt kötésnél a varrás látszik a gerincen, és a könyv teljesen laposan kinyílik. Ez kényelmes, ha dolgozol benne, bár néhány scrapper szerint kevésbé való sok fotót tartalmazó albumhoz, mert a gerincnek kevés a játéka. Egy egyszerű változat: hajts félbe egy A4-es lapot négyoldalasra, készíts belőlük füzeteket, és varrj össze ötöt-hatot. Így egy óra alatt megvan az első könyvecskéd.

Minden füzetet egy kis hurokkal rögzítesz az előzőhöz, az alatta futó szál köré: ez az úgynevezett láncöltés.

Japán kötés

Japán kötésnél nem a hajtáson át varrsz, hanem egy köteg különálló lapon keresztül, közvetlenül a gerinc mentén. A cérna láthatóan körbefut a gerincen, és mintát rajzol. Vannak egyszerű, négylyukas változatok és díszesebb minták ünnepélyes albumokhoz.

Így fogj hozzá:

• Igazítsd pontosan egymásra a lapokat és a borítót, és rögzítsd őket csipeszekkel.
• Húzz egy vonalat a gerinctől nagyjából 1–1,5 cm-re, és oszd el rajta a lyukakat.
• A lyukakat árral vagy fúróval készítsd, egyszerre pár lapon át.
• Minden lapot előre hajts hátra egy vonal mentén, közvetlenül a lyukak mellett. Így könnyebben lapozható.

A hátránya: ezt a kötést igazából nem vastag tartalomhoz találták ki. A gerinc olyan vastag, mint a papírköteg. Ha fotókat ragasztasz bele, kitöltőcsíkokat kell betenned.

Hely a gerincben

A kitöltőcsík egy keskeny papír- vagy kartondarab, amit a lapok közé, a gerincbe kötsz be. Vastagabbá teszi a gerincet, így később lesz hely annak, amit az oldalakra ragasztasz. Egy bevált módszer: minden laphoz vágj egy csíkot, ami olyan magas, mint az oldal, és néhány centi széles, hajtsd félbe, és kösd be a lappal együtt. Így a gerincnél oldalanként két plusz réteged lesz.

Varrott füzeteknél ugyanígy működik. Tehetsz egy keskeny csíkot minden hajtásba, vagy kevesebb lapot használhatsz füzetenként, hogy több füzet kerüljön a gerincbe. Gyűrűknél egyszerűen nagyobb gyűrűket választasz.

Egy hasznos ökölszabály: nézd meg, mit ragasztasz majd egy-egy oldalra. Egy fotó vastag papíron kevés plusz helyet kér, egy kártyákkal teli kis boríték vagy egy réteg embellishment sokkal többet.

Milyen cérna, milyen tű és milyen ragasztó

A cérna legyen erős, és ne foszladozzon. A viaszolt lencérna a klasszikus választás: jól csúszik, tartja a csomót, és sokáig bírja. A finom gyöngyfonal, például a horgolócérna, szép alternatíva japán kötéshez, főleg ha színt is szeretnél mutatni. A sima varrócérna általában túl vékony; a kopt kötés ettől túl laza lesz. A túl vastag cérna viszont egy kis könyvecskén esetlenül hat.

Használj könyvkötőtűt: ez tompa hegyű, így nem szakítja tovább a papírt. A lyukakat mindig szúrd ki előre árral, és a tű csak vezesse a cérnát.

A borítóhoz könyvkötő ragasztót vagy fehér faragasztót (PVA) használj. Ha nagyon sűrű, hígítsd egy kevés vízzel, és lapos ecsettel kend el vékonyan, középről a szélek felé. A vastag pacák átütnek a vékony papíron, és hullámossá teszik. Ha papírt ragasztasz az oldalakra, a kétoldalas ragasztószalag gyakran nyugodtabb megoldás, mint a nedves ragasztó. A fotókhoz és papírhoz való ragasztókról egy külön cikkben olvashatsz bővebben.

Strapabíró borító

Keményborítóhoz vágj két, nagyjából 2 mm-es szürkelemezt, egy kicsit nagyobbat a lapjaidnál, és egy keskeny gerinclapot. Tedd őket kis hézaggal a borítóanyagra, hogy a borító zsanérként hajolhasson. Egy kartoncsík távtartóként segít, hogy a hézag mindenhol egyforma legyen.

A könyvkötő vászonnal jó dolgozni. A hátoldalán papírréteg van, így a ragasztó nem ivódik át az anyagon. Vastag papír, műbőr és parafa is megfelel. Körben hagyj 1,5–2 cm ráhajtást. A sarkokat vágd le ferdén, de minden sarkon hagyj nagyjából a karton vastagságának megfelelő anyagot; így a csúcs fedve marad.

Vékony papírnál vagy anyagnál inkább a kartonra kend a ragasztót, ne magára a borítóanyagra. Simítsd el az anyagot középről kifelé, és hajtsd be a széleket. Végül ragassz rá egy előzéklapot: ez a borító belsejére kerülő lap, ami eltakarja a behajtott széleket. A borítót néhány nehéz könyv alatt szárítsd, sütőpapírral közte.

Puhafedeles borító is jó. Egy journalhoz elég egy darab vastag rajzpapír vagy vékony karton, a gerincet pedig a kívánt szélességben hajtod meg.

Kötőgépek, mint a Cinch és a Bind-it-All

Sok scrapper egy idő után vesz egy kis kötőgépet. Ismert márkák a Cinch és a Bind-it-All. Ezek egy sor lyukat lyukasztanak a szél mentén, majd összenyomják a drótspirált, amilyet a bekötött dolgozatokról ismerhetsz. Hogy milyen vastag kartont bír a gép, az modellenként eltér; nézd meg, mit ad meg a gyártó. A drót vastagságát a könyv vastagságához igazítod.

Az előny a gyorsaság: egy mini album vagy planner pár perc alatt be van kötve, és laposan kinyílik. A hátrány, hogy utólag már nem tudsz oldalakat hozzáadni anélkül, hogy széthajlítanád a drótot, és ez mégiscsak egy beszerzés. Nyugodtan kezdd tehát gyűrűkkel vagy tűvel és cérnával, és később eldöntheted, tényleg hiányzik-e egy ilyen gép. Ha nincs, egy fénymásolószalon gyakran meg tudja csinálni neked a drótspirálos kötést.

Kezdd kicsiben

Az első könyved legyen kicsi és olcsó papírból. Egy egyfüzetes, puhafedeles könyvecske többet tanít bármilyen magyarázatnál.