Artist trading cardok készítése és cseréje

Az artist trading card, röviden ATC, egy játékkártya méretű miniatűr műalkotás. Nem azért készíted, hogy megtartsd, hanem hogy elcseréld egy másik scrapperrel vagy alkotóval. Épp a kis méret teszi könnyen elkezdhetővé: fél óra alatt elkészülsz vele, és ha nem sikerül, szinte semmit nem veszítesz.

Mi is pontosan az ATC

Az ATC-k a mai formájukban a kilencvenes évek végének művészvilágából erednek. Egy svájci művész Zürichben cseretalálkozókat szervezett, ahol az emberek saját készítésű kártyákat cseréltek egymással. Az ötlet gyorsan terjedt, először cseresték révén, később az interneten és postán.

A művészek már jóval korábban is készítettek apró műveket cserére vagy bemutatkozásképpen. Az újdonság a rögzített méret volt. Ezt a baseballkártyáktól és más gyűjtőkártyáktól vették át, ezért az ATC-k ugyanazokba a tasakokba és mappákba férnek.

ATC vagy ACEO

Találkozhatsz az ACEO kifejezéssel is. Ez az Art Cards, Editions and Originals rövidítése. A méret pontosan ugyanaz, de a cél más: az ACEO eladásra készül. Lehet eredeti mű vagy kis példányszámú, számozott nyomat.

Az ATC-t elcseréled vagy elajándékozod. Ha el szeretnéd adni a kártyáidat, hívd őket ACEO-nak. Így mindenki számára világos marad, mi a megállapodás.

A két alapszabály

Igazából csak két szabály van, amelyet mindenki betart.

1. A méret 6,4 × 8,9 cm, vagyis 2,5 × 3,5 hüvelyk. Lehet álló vagy fekvő, de maga a méret kötött. Az ennél nagyobb vagy kisebb kártya nem ATC.
2. Nem adod el. Az ATC-k kézről kézre járnak, cserébe vagy ajándékba.

Emellett vannak szokások, amelyeket a legtöbb cserélő követ. Az ATC kézzel készül, és egyedi, legfeljebb egy kis sorozat része. Egy kész nyomat, amelyet csak kivágsz, nem számít. A kártyának pedig stabil alapja van, általában cardstock (vastag, egyszínű karton), hogy ne hajoljon meg a tasakban vagy a borítékban.

Miből készítsd

Kezdj egy vastag lappal, és vágj ki belőle néhány alapkártyát a megfelelő méretre. Ha vízzel vagy festékkel dolgozol, jó választás a kb. 300 grammos akvarellpapír. Kollázshoz elég a sima cardstock vagy egy kukoricapelyhes doboz kartonja.

Utána szinte bármi kerülhet rá. Néhány ötlet, ami jól működik ezen a méreten:

• Egy darabka régi könyvoldal háttérnek. Válassz szép betűtípusú vagy széljegyzetes oldalt, és csak egy kis részét használd.
• Csomagolások: egy teásdoboz nyomtatott oldala, egy logó vagy egy sor szám, de a karton szürke belseje is. Egy kis darab elég.
• Bélyegzők, washi tape, régi postabélyegek, egy gomb vagy egy darab csipke.
• Distress ink háttér: nyomj egy kis tintát egy sima műanyag alátétre, permetezz rá vizet, amíg gyöngyözni nem kezd, és húzd át rajta a kártyát. Hagyd megszáradni, és ismételd, amíg tetszik. Utána pecsételj rá egy mintát kontrasztos színnel.
• Egy saját fotó kis nyomata, postabélyeg formájúra vágva.
• Egy versből vagy magazinból kivágott egyes szavak, csíkokban.

Tervezés kis méretre

6,4 × 8,9 cm-en fontosabb az elhagyás, mint a hozzáadás. Válassz egyetlen témát, és hagyj neki teret. Tedd középre, vagy az egyik metszéspontra, ha a kártyát hosszában és keresztben is harmadokra osztod.

Maradj három-négy színnél, és hagyj üresen egy nyugodt részt. Hátulról előre haladj: először a háttér, aztán a középső réteg, és csak a végén a vonalak és a részletek. Sok scrapper először hátteret készít, és csak amikor az megszáradt, akkor találja ki, mi kerüljön rá.

A fő motívum alá tett habszivacsos ragasztóval vagy 3D ragasztópontokkal mélységet kapsz. Ezt mértékkel csináld, mert az ATC-nek még tasakba is be kell férnie. Egy körbe tintával szivacsozott sötét szegély teszi teljessé a kártyát.

Hasznos szokás: vágj ki egyszerre tíz alapkártyát, és készítsd el őket sorozatként. Csak egyszer kell elővenned a holmidat, és tíz darab után tényleg látod a fejlődést. Rajztehetség nélkül is megy, sablonokkal, bélyegzőkkel és maszkolószalaggal.

Ha több összetartozó kártyát készítesz, azt diptichonnak (két kártya), triptichonnak (három) vagy sorozatnak hívják. Ezt a hátoldalra is írd fel.

Mi kerüljön a hátoldalra

A hátoldal az ATC névjegykártyája. Aki megkapja, tudni szeretné, kitől jött. Mindenképp írd rá:

• a neved, vagy azt a nevet, amelyen cserélsz
• a kártya címét
• a dátumot és esetleg a helyet
• egy elérhetőséget, például e-mail-címet
• sorozatnál: a sorszámot, például 2/3

Néhány cserélő folyamatosan számozza az összes kártyáját, így számon tartja, hányat készített. A hátoldalt kézzel is írhatod, pecsételheted, vagy ragaszthatsz rá egy kis címkét. Olyan tollat használj, amely nem kenődik el és nem nyomódik át.

Így működik a csere

Kétféleképpen cserélhetsz: személyesen vagy postán. Egy cseretalálkozón kiteszed a kártyáidat az asztalra, és azzal cserélsz, akivel szeretnél. Ez lehet egy közös scrapdélután, egy kreatív vásár vagy néhány barátnő társasága.

Postán általában egy csoporton vagy fórumon keresztül megy. Ilyenkor van egy téma, például ősz, madarak vagy egy halom könyv, és egy határidő. Gyakran egy ember gyűjti össze az összes kártyát, és mindenkinek ugyanannyi másikat küld vissza. Közvetlenül is megegyezhetsz valakivel: te küldesz kettőt, ő is visszaküld kettőt.

Néhány dolog, amire érdemes figyelni:

• Csak olyan kártyát küldj, amilyet te is szívesen kapnál. A csere bizalmon alapul.
• Tartsd magad a témához és a határidőhöz.
• Az ATC-t tedd tasakba vagy két kartonlap közé, hogy ne hajoljon meg. Vastag embellishmentekkel a boríték túl vastag lehet egy sima levélhez, ezért ezt nézd meg, mielőtt feladod.
• Ha izgulsz, kezdd egyetlen cserével valakivel, akit ismersz.

Az ATC-k tárolása

Aki egyszer belekezd a cserébe, annak hamar összegyűlik egy kis kupac. Mivel a méretük megegyezik a gyűjtőkártyákéval, beleférnek az erre készült, laponként kilencrekeszes tárolólapokba. Így látod az előlapot, és egy pillanatra kiveheted a kártyát, hogy elolvasd a hátoldalát. Polipropilén vagy poliészter tasakot válassz, PVC nélkül.

Saját tárolódobozt vagy mappát is készíthetsz, például harmonikahajtással és egy sor papírtasakkal, amelyekbe egy-egy kártya fér. Ha minden tasak felső széléből kivágsz egy félholdat, könnyebb kivenni őket. Mielőtt a szép papírodba vágnál, készíts egy próbaváltozatot vékony papírból.

Ha a gyűjteményedet a messze lakóknak is meg szeretnéd mutatni, szkenneld be együtt az elő- és a hátoldalt. Így azt is rögtön megőrzöd, kitől érkezett az egyes kártya.